A Csodák Palotája szomszédságában húzták fel a hétvégére a csokoládék palotáját. Nem arról van szó, hogy még a kerítés is csokiból lenne, hanem a szomszédos intézmény mintájára itt is információval, élménnyel (és kilókkal) leszünk gazdagabbak. Mentségünkre szolgál: jó minőségű, magas kakaótartalmú finomságokat lehet kóstolni, akár vörösborral párosítva.

Varázsital, isteni eledel, afrodiziákum, fáradtságűző, boldogsághormon termelő, ez nem újdonság. De hogy a gyomorproblémákat is gyógyíthatja, köhögéscsillapító és megakadályozza a magas vérnyomást - az hallatlan! A XII-XIII. századi azték birodalomban fellelt kakaó a XVII-XVIII. században vallási vitákat is gerjesztett. (Állítólag az előkelő hölgyek a csokoládéital nélkül még a templomba sem mentek el, ráadásul feloldhatatlan rejtélynek tűnt, vajon böjtszegő-e, aki ezt fogyasztja. XIII. Gergely pápa szerint nem.)

Itt, helyben, A csokoládé lelke című kiállításon végigkísérhetjük a kakaóbab útját, amelyet kézi szedés után magokra bontanak, banánlevelek között fermentálnak (rothasztanak). Szárítják, tisztítják, pörkölik, héjazzák, majd őrlik. Ezt az örleményt akár meg is kóstolhatjuk. Olyan szakszavakat is megtanulunk, mint a konsírozás (gyúró-keverés), a temperálás (hőmérséklet-beállítás), és élő-egyenesben láthatjuk, ahogy formába töltik a 31 fokos krémet.

Szájtátva nézzük a belga csokoládémestert, Denis Vernaillent, aki helyszínen formázza, majd kínálja a pralinékat. Széles gesztusokkal keveri-kavarja egy kőművesspaklira emlékeztető szerszámmal a forró csokit.

Fortélyokat les el Hegyi Barbara színésznő is, aki amúgy több mint tíz éve amatőr csokoládékészítő. December tájékán vagy háromezer darabbal lepi meg ismerőseit. Tizenháromféle íz, ennyi a rekordja, de hogy milyen az aromája, arról már csak a barátok referálnak, mert mire elkészül mind a háromezerrel, már egyiket sem kívánja.