A bírósági határozat a helyzet megoldását sem bízza az elmarasztalt államra. Előírásokat is tartalmaz, amely szerint október közepéig "kiigazító tervet" kell készíteni. Elvárja az államtól a bíró azt is, hogy megfelelően bánjon a pénzzel, ugyanis leszögezi: fejenként évi csaknem 8 ezer dollárt lehet megspórolni azzal, ha az otthonokból az amúgy is jobb reintegrálódási lehetőséget kínáló szociális lakásokba költöztetik a bentlakókat.

A magánfenntartású otthonok - az indoklás erről részletesen szól - alkalmatlanok rá, hogy az enyhe fogyatékkal élőket visszavezessék a társadalomba. A bentlakók hiába sajátítják el az önellátáshoz szükséges készségeket, és tanulnak meg főzni, bevásárolni, havi bevételükből gazdálkodni - a tanultakat később sehol sem hasznosíthatják. Teljesen elszigeteltek maradnak a társadalomtól.

- Ha valaki olyan helyen él, ahol "Brooklyni Felnőttápolási Központ" bejelentkezéssel veszik fel a telefont, az korlátozza elhelyezkedési esélyeit és társas kapcsolatait - írja 210 oldalas indoklásában a bíró.

- Felvillanyozódtunk! Rendkívül fontos döntés ez olyan embereknek, akik most feleslegesen "elraktározva élnek" - nyilatkozta Cliff Zucker, egy, a fogyatékkal élők jogaiért harcoló szervezet elnöke.

Mint a szervezet belső vizsgálata, illetve az évtized elején a The New York Times egy riportsorozata is rámutatott: a magánfenntartású, profitorientált otthonok a visszaélések melegágyaivá is váltak az idők folyamán. Egyesek "holt lelkek" után is felvették a fejkvótát, illetve - hogy még jobban megcsapolhassák a nyugdíjasok és a szegények egészségbiztosítási alapját - szükségtelen beavatkozásokat, így indokolatlan szemműtéteket is végrehajtottak az önmagukért kiállni képtelen értelmi fogyatékosokon.