Harmincmillióra büntették a Hildet
Több megtévesztő állítást is tartalmaztak a Hild Zrt. 2008-ban közzétett hirdetései, emiatt a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 30 millió forintra bírságolta a vállalkozást.
Magyarországon három, üzletszerűen életjáradéki szerződést kötő vállalkozás működik (Hild Zrt., OTP Életjáradék Zrt. és az FHB Életjáradék Zrt.). A lakásért életjáradékot adó konstrukció esetében a tőkeerős vállalkozás megvásárolja az időskorú ingatlanát, de a vételárat nem azonnal egy összegben fizeti ki, hanem jellemzően az eladó haláláig minden hónapban egy adott összeget, vagyis életjáradékot folyósít. Az eladó a szerződés tartalma szerint az ingatlanban maradhat, vagyis az ingatlana tulajdonjogát átadja, de azon holtig tartó haszonélvezeti joga marad fenn. A járadékos nemcsak havi járadékban, hanem a szerződéskötést követően egy alkalommal nagyobb összegű juttatásban is részesülhet. Minél nagyobb azonban az egyösszegű kifizetés, annál alacsonyabb a havi járadék összege.
A másik változat a fordított jelzálog. Ilyenkor továbbra is a járadékos marad az ingatlan tulajdonosa, akinek halálát követően a korábbi egyösszegű kifizetéssel és/vagy járadékkal az örökösök számolnak el a szolgáltatóval, amely jelzálogot jegyez be az ingatlanra. Az ügyfél tartozásának összege a kedvezményezettnek való kifizetésekkel, a kamatokkal és a szerződéstől függően, költségekkel folyamatosan nő. A kedvezményezettnek életében a kölcsönt nem kell visszafizetnie. Magyarországon jelenleg a lakásért életjáradék konstrukció elterjedtebb: mindhárom piaci szereplő kínál ilyen terméket, jelzálogalapút csak az FHB.
A versenyhivatal a Hild-konstrukciók reklámjairól megállapította: azokban egyebek mellett szerepelt, hogy a fogyasztó a szerződés megkötése után saját lakásában élhet, tőle a járadékfizető az állagmegóvó karbantartások költségét és a közös költséget átvállalja. Egyes tájékoztatásokban pedig az szerepelt, hogy a Hild Zrt. szerződéseit több mint ezer ügyvéd fogadta el, illetve az ügyvédek nagyon biztonságosnak tartják ezeket a szerződéseket.
A GVH vizsgálata szerint ezek a megállapítások nem pontosak. Tévedés például, hogy a járadékos a saját lakásában élhet, hiszen a Hild konstrukcióinak meghatározó tulajdonsága, hogy az adott ingatlan tulajdonjoga a vállalkozáshoz kerül. A reklám a fogyasztó számára a GVH szerint azt a téves feltevést eredményezheti, hogy a szerződés megkötéséhez, az ígért szolgáltatások igénybe vételéhez nem kell átruháznia ingatlanának tulajdonjogát. Ugyancsak pontatlan az az állítás, hogy a szerződés megkötését követően a Hild végzi az állagmegőrző munkálatokat és gondoskodik az ingatlan műszaki állapotának megóvásáról. A szerződésekben azonban az szerepel, hogy a Hild csak a jogszabályok alapján a tulajdonost terhelő karbantartásokért felel. Ebben azonban nincsenek benne például a vendég által okozott meghibásodások, a háziállatok által okozott károk, a belső burkolatok, gyengeáramú berendezések javítása miatti költségek megtérítése. A reklámokban az is lehangzott, hogy a Hild Zrt. fizeti a közös költséget. Az életjáradéki szerződések szövege szerint azonban a takarítás, a hólapátolás vagy az esztétikai festés költségei továbbra is a lakót terhelik, még akkor is, ha azok egyébként a közös költség részei lennének.
A vizsgálat során a Hild Zrt. arról semmiféle bizonyítékot nem terjesztett elő, hogy megfelelne a valóságnak az a reklámszlogen, amely szerint "mára már több mint 1000 ügyvéd fogadta és javasolta aláírásra ezeket a szerződéseket". A társaság azt sem igazolta semmivel, hogy az ügyvédek nagyon biztonságosnak tartják életjáradék-szerződéseiket.
A GVH a bírság összegének megállapításakor súlyosbító körülménynek tekintette, hogy a vállalkozás bizalmi jellegű, hosszú távra szóló, életkoruknál fogva sérülékeny fogyasztóknak kínált szerződéseket, hirdetett jogszerűtlen módon, miközben a Hildet korábban már elmarasztalták hasonló ügyben. Enyhítő körülménynek bizonyult ugyanakkor, hogy a fogyasztók a szerződés megkötésekor értesülhettek a konstrukció pontos feltételeiről. A GVH vizsgálta azt is, hogy jogszerűek-e az akár 50 százalékos vagy ennél nagyobb összegű kifizetést ígérő reklámok, ám a vizsgálatot e témában megszüntette.