- Nem láttunk extra emelkedést, koncentrációugrást a Szent Helen-vulkán 1980-as, az El Chichon 1982-es és a Pinatubo 1991-es kiemelkedő kitörése után - tájékoztatta lapunkat Haszpra László, az OMSZ vezető főtanácsosa. Amennyire ez a jégbe fagyott légzárványok elemzéséből megállapítható, nem okozott kimutatható koncentrációnövekedést a Tambora 1815-ös és a Krakatau 1883-as kitörése sem, holott ezek intenzitása nagyságrenddel nagyobb volt, mint az elmúlt évtizedek nevezetes kitöréseié. Paradox módon a nagy vulkánkitörések a légköri szén-dioxid szintjének átmeneti mérséklődését eredményezik.

Különösen részletesen vizsgálták ezt a Pinatubo-vulkán 1991-es kitörése kapcsán. A jelenség oka, hogy a légkörbe jutó nagy mennyiségű elsődleges és másodlagos (a vulkáni gázokból a légkörben képződő) részecske csökkenti a felszínt elérő napsugárzást, és az így előálló átmeneti lehűlés lassítja a szerves anyagok bomlását, csökkenti a természetes szén-dioxid-kibocsátást. A természetes szén-dioxid-mérleg így átmenetileg negatív lesz: a bioszféra több szén-dioxidot vesz fel a fotoszintézissel, mint amennyit a bomlási folyamatokkal kibocsát, azaz csökkenhet a légkör szén-dioxid-koncentrációja. A nagy mennyiségű emberi kibocsátás miatt azonban 1991-1993-ban tényleges koncentrációcsökkenés globális átlagban nem következett be, csupán a koncentráció növekedési üteme torpant meg átmenetileg.

A Zalaegerszeg és Körmend között fekvő hegyhátsáli mérőhelyet a környezeti változásokra érzékenyen reagáló vegetáció veszi körül. A növekedési ütem ingadozásai itt is viszonylag nagyok, így időről időre átmeneti csökkenések is észlelhetők a mért szén-dioxid-koncentrációban.