Az asszonynak azért lehet köze a dologhoz, mert ő találta az égi jövevényt háza kertjének répaágyásában. Adigeföldön történt, amikor répát szedett, hogy borscsot főzzön. (A sűrű leves főleg céklából és káposztából készül, kell bele sárgarépa is.) A répaágyásban az asszony meglátott egy krátert, a közepén hamut, majd a földből egy szurokfekete követ forgatott ki.

A lelet felkeltette a tudósok érdeklődését. A kő előbb a közeli egyetem asztrofizikusaihoz került, akik 90 százalékig biztosak abban, hogy meteoritról van szó, de a végső ítéletet egy moszkvai székhelyű tudósbizottság mondja ki. Az egyetemi kutatók elmondták: évente 100-150 meteoritnak tartott lelet kerül hozzájuk, de legfeljebb egy-kettőről igazolódik be, hogy az űrből érkezett.

Az asszony készséggel átadta a követ, viszont elnevezéséről vitába keveredett a tudósokkal. A meteoritokat hagyományosan fellelési helyükről nevezik el, ez alapján a répák közt leltet Adigejszknek - vagy a dácsa neve után - Csetuknak akarják elnevezni a tudósok. Atasi asszony azonban ellenvéleményt jelentett be: szerinte Borscsnak kéne hívni, hiszen a leves végett ment répát szedni, és ha pár napot késik, eltűnhetett volna a kráter, a hamu, a 987 grammos űrbeli követ pedig talán soha nem találták volna meg. (MTI)