Méredzkedés Balatonmackóalsón

Agyforraló kánikula uralta az országot 1967 júliusának utolsó napjaiban. Hétvégén - a becslések szerint - negyedmilliónál is több ember választotta a Balatont, sőt "a nagy tömeg több helyen túlzsúfoltságot idézett elő". Különösen népszerű volt a tihanyi és a földvári strand, a siófoki lídón pedig tizenötezren ereszkedtek a vízbe, hogy megmártózzanak a 28 fokos habokban. A trabantosok és wartburgosok féktelen rohamára mi sem jellemzőbb, mint hogy "csupán a siófoki töltőállomás szombat déltől vasárnap délig 40 ezer liter üzemanyagot szolgált ki".

A zsúfoltság a hét közepére szerencsére enyhült valamicskét. Mint láthatják, szerdára (július 26.) már az egészség őrei is helyet találtak maguknak valamelyik szabadstrandon, hogy a fürdőruhás hölgyek testi paramétereit vegyék szigorú vizsgálat alá. Gondolom, amit itt látunk, az egy korai akció a lelkifurdalás felébresztésére a lángossal, palacsintával, főtt kukoricával megédesített strandélet közepette. Egy gyors méredzkedés, aztán jöhet a testmagasság, a has-, csípő és derékméret, és már el is könyveltetik, kin mennyi a fölösleg. A ravasz "ideális testtömegindex" ugyan még nem volt akkortájt használatban, de a szépségügyi tanácsadók legfeljebb annyiban tértek el a maiaktól, hogy a túlzott soványság fogalmát is ismerték.

A balatoni nyár minden ismert kelléke rajta van egyébként ezen a képen: a gumimatrac, a nejloncekker és a frottírtörölköző. Igazából nem is hiányolnék semmit, ha nem olvastam volna az Útitárs (az üdülés és a társasutazás divatlapja) című kiadványt, amelyben a balatoni nyaralás elengedhetetlen kellékeire hívták föl a hatvanas évek hölgyeinek figyelmét.

E kitűnő útmutató szerint magára valamit is adó nő praktikus, de változatos ruhatárral utazott a Balatonra. Ballon kulikosztümben és strapabíró trottőrcipőben utazott, nem hagyta otthon a felöltőt - a tónál bármikor beüthet egy kis rossz idő -, vitt magával néhány kartonruhát és harangszoknyát, ügyesen variálható kisestélyit, sortot és halásznadrágot (ez utóbbit azonban csak a jóalakúaknak ajánlották), akárcsak pantallót, a hozzá való blúzzal. Fürdőzéshez strandpongyola dukált, de szigorú megszorítással: "délután már a rendetlenség és az ápolatlan lustaság hatását kelti az utcán pongyolában sétálgató nő!". És persze nem ártott néhány fürdőruha sem, amelyből az idő tájt a pánt nélküli dívott
plisszébe rakott szoknyácskával - azt azonban senki sem gondolta komolyan, hogy ebben úszni is kéne.

Csak egyetlen dologról beszélte le olvasóit a szerző. Ez nem volt más, mint a "kényelmes, de kimondhatatlanul előnytelen" tréningruha. Ebben nem ismert tréfát: "Aki egyszer figyelmesen megnézi magát tréningruhába öltözötten a tükörben, az valóban csak a tréninghez veszi fel, és nem sétálgat benne az utcán, elkeserítve a jó ízlésű embereket".

Eddig az elmélet. A hatvanas évek balatoni strandján azonban, lám, egyetlen előnyös strandpongyolát vagy strandruhát kiegészítő spencert sem látni - annál több úszódresszt és fürdőgatyát. S félek, este, a mólón se sorjázott más, mint sok-sok tréningruha.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentősorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Mustra a strandon
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.