- Nagyon, nagyon különleges generáció az enyém - mondta a számos megjelent nemzedéktársa alkotta tömegnek az akkor 28 éves Richie Havens az 1969 augusztusát idéző nyitókoncerten. Generációs ellenpontként Jimi Hendrixet idézve lépett fel a 15 ezres közönség előtt Conrad Oberg, egy tizenöt éves fiatalember.

Woodstockot még az sem felejtette el, aki gyerekként járt itt utoljára.

- Ez volt a mindenkori legnagyobb esemény - állítja Jean Hannigan, aki hatéves kislányként volt annak idején jelen. Michael Lang, az egyik egykori szervező nyolcéves ikreinek mutatta meg Bethel Woods-t. - - Amiatt is azt gondolom, hogy milyen nagy dolog volt ez, ami ma a világban és az országban zajlik. Obama ül ma a Fehér Házban, és sokakat erősen érint, milyen párhuzamok vannak az akkori időkkel és a háborúkkal, amelyeket ma is folytatunk - mondta.

Pedig a hiányzók listája is bőséges. Jimi Hendrix vagy Janis Joplin alig egy évvel élte túl a fesztivált. A vietnami háború idején szervezett Woodstockon a kor ellenkultúrájának jelképes zenekarai és alakjai, a Beatles, a Rolling Stones, a Doors, a Led Zeppelin és mások a részvételt sem vállalták. Jim Morrison a szabadtéri színpadokat nem szerette, Bob Dylan a közönség összetételével nem volt elégedett, mint ahogyan a Jethro Tull frontembere, Ian Anderson sem, aki nem akarta hétvégéjét "mosdatlan hippiknek" szentelni. A Led Zeppelin a felvonultatott konkurenciát sokallta.

A média is rosszul mérte be az esemény jelentőségét - ellentétben a mostani emlékrendezvényekkel, amelyekre 150 sajtótermék munkatársa jelentkezett be. Annyira, hogy ma nagy dolognak számítanak, és a washingtoni sajtómúzeum, a Newseum időszaki kiállításán láthatók a hó elejétől Dan Garson, egy gimnáziumi lap számára dolgozó akkori "fotós" amatőr képei Woodstockról. A betheli múzeumba legalább John Lennon is eljutott. A nyár végéig tekinthetők meg ott Yoko Onóval közös, híres montreáli "ágyas" béketüntetésének képei.