Ha a szabadban nyaraló növényeket rovar- és gombamentesen tudjuk téli helyükre bevinni, megkíméljük magunkat attól, hogy aztán a lakásban, a lépcsőházban vagy a pincében kelljen küzdeni a féltett zöldeket sanyargató rovarokkal.

A hozzáértő és alapos kertész még a behordás előtt megfelelő szerekkel lepermetezi növényeit, így télen sem gomba, sem a kártevők nem dézsmálják ezeket. Ha a mostani revízió alatt bármi szokatlant észlelnének, azonnal cselekedni kell.

A növények is megbetegedhetnek, a vírusok, a baktériumok és a gombák okozhatnak múló, gyógyítható vagy végzetes bajt. Rajtunk, kertészeken múlik, hogy a kórságot milyen hatékonyan tudjuk gyógyítani vagy megelőzni. A rágó, szívó vagy a növényt fészeknek tekintő vendégek általában nemkívánatosak.

Sok rovar terjeszti is a növényi betegségeket, így például a tetvek, a tripszek népes rokonsága tehető felelőssé sok - gyógyíthatatlan - vírusbetegség széthordásáért. A tetűfélének a kultúrkertben nincs keresnivalója, de a teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy a növényi vírust a metszőolló, a kacor, vagy a fűrész is terjesztheti, ha a nedvekkel érintkező szerszámmal a beteg növény után egészséges fát, cserjét nyesünk. Ezért munka közben érdemes néha a szerszámok élét alkolholos, hipós oldatba mártani.

A gomba- és baktériumnyomok viszonylag könnyen felismerhetők, de egyértelmű rovarjeleket is beazonosíthatunk. Aki maga próbálkozik a meghatározással, jól teszi, ha növényvédelemmel foglalkozó könyvet is kézbe vesz. Ennek kiválasztásakor érdemes magyar szerzők mellett dönteni, mert a gyorsan változó növényvédőszer-kínálatban jobban eligazítanak, mint a külföldi kiadványok. (Utóbbiakat a szerek felsorolását illetően általában magyarítani szokták.) A kiadványok többsége lényegében egyszerűen kezelhető határozó: megerősítéses vagy kizárásos alapon kérdéseket tesz fel. A helyes válaszok előbbre visznek, s végül sikerül eljutni a kórokozóhoz, a kártevőhöz. A kiadványok többsége a hatásos vegyszert vagy annak hatóanyagát is megjelöli.

Ha már a vegyszereknél tartunk, ezen a ponton kettéválik a hobbikertészek tábora. Vannak, akik nem szívesen kevergetnek mérgeket, mások viszont megteszik ezt. Ha betartják a szabályokat, veszélytelen a vegyszerezés.

A rovarokkal aránylag egyszerűbb a helyzet, mert az egyedek felismerhetők - még akkor is, ha nem mozognak. Ehhez persze egy nagyítóra is szükség lehet. A jelenlétüket mutató első intő jel a ragacs. Ha a növény cserepének szélén, tálkáján, netán a lombja árnyékában ragadós anyagot találnak, elő a nagyítóval, s ha szükséges, a zseblámpával. Kezdődhet a nyomozás. Érdemes a levelek fonákját, a törzs, az ágak, a hajtások rejtett részeit alaposan szemügyre venni. A ragacsgyártó minden bizonnyal valamilyen tetű lesz. A legtöbb tetűt piretrinporral el lehet intézni. Ez olcsó, egyszerű és környezetkímélő megoldás. A jobb hatású, felszívódó készítmények használata lakókörnyezetben már veszélyes, szaktudást igényel.

A gombák a leveleken elmosódó vagy szögletes szélű, száradó, esetenként kieső foltokat, rozsda- vagy lisztharmatszerű bevonatot hagynak. Ellenük egyszerűbb esetben szappanos lével, kén- vagy réztartalmú vegyszerrel lehet védekezni. Ezek előnye, hogy a környezetre általában nem veszélyesek, viszont a víz hamar lemossa a növényről. A gombaölők másik csoportja a felszívódóké. Ezek olyan speciális anyagokat tartalmaznak, amelyek a növények belső részében blokkolják a gomba terjedését. A legkorszerűbbek gyógyítani is képesek.

A dísznövényeknek a legtöbbször tartással, ápolással összefüggő bajuk van. A levelek fura színesedése általában a hiányos táplálással függ öszsze. A váratlanul száradó levélszélek, levelek oka a túlságosan sok vagy kevés víz lehet. Kizárásos alapon hamar ki lehet deríteni, mi a baj.

A jövő héten a gyepbajokról írunk.