Csaknem elkerültük egymást a szerkesztőségben. Az archívumban dolgoztam, amikor néhányszor háttéranyagokat gyűjtöttem neki, és beszélgettünk. Éppen kétéves katonaidőmet töltöttem a déli határszélen, amikor 1976-ban nyugdíjba vonult. Csaknem elkerültük egymást, de azért annyira nem, hogy ne emlékeznék az ősz haja alatt megbúvó hatalmas szemüvegére, halk, higgadt mondataira, arra a szerény visszahúzódottságra, amellyel a szakmáját művelte. Két év múlva ülhettem be abba a székbe, amelyben ő is évekig ült. Hírszerkesztő volt, a sajtószakma "favágója", de ez a "favágás" az újságcsinálás egyik legszebb ága, ahol - ha egyáltalán - egyedül is meg lehet tudni valamit a lapcsinálásról. Három lányára emlékszem még, meg arra, ami minden mondatán átsütött: imádta a családját.

Nyolcvanöt éves korában távozott közülünk. F. R.