Az átültetés legfőbb ideje a tavasz, de a nagy piszokkal járó munkát a nagyobb növényekkel nyáron is el lehet végezni. Az állandóan a szabadban lévő növényekkel már nem olyan egyszerű a földcsere, mint egy edényben lakó társával. A kertész azonban nem ismer lehetetlent, hiszen a gyümölcs- és szőlőművelők évtizedes fáikat, tőkéiket anélkül táplálják rendszeresen, hogy helyükről el se mozdítják őket.

A kertben élő dísznövények telepítésekor kell a későbbi táplálást megelőlegezni. Az egészséges növényi lét megalapozása az elég mély és tágas ültetőgödör, valamint az, hogy ennek aljába, ahová soha többé nem "jut" el a kertész, trágya és lassan oldódó műtrágya kerüljön. Ezek elegendő segítséget adnak a hosszabb életű növényeknek, hogy terebélyes, erős gyökérzetet fejlesszenek. Az ilyen gyökérrendszer már képes tápanyaggal és nedvességgel ellátni a növényt. Később azonban nem árt a talaj tápanyagkészletét frissíteni. Elegendő a szerves és a műtrágyát, tavasszal vagy ősszel ásónyom mélyen a talajba forgatni. Az ideális az lenne, ha a lombkorona alá - ahol általában a gyökérzet helyezkedik el - sikerülne beásni. Ha erre nincs mód, mert gyakran a gyep főlé nyúlik a fa, bokor -, akkor a semminél jobb az is, ha a rendszerint szabadon maradó ültetőtányérba kerül a hasznos anyag. A mostanában már különösebb utánajárás nélkül is hozzáférhető, beöntözhető, vízben oldódó műtrágyák is könnyítik a munkát, mert ezek a növények számára felvehető formában az aktív gyökerek közelébe jutnak.

A cserepes növények nyár végi átültetéséhez már lassan hozzá lehet kezdeni. Jó tudni, hogy a növények más-más átültetési időpontot igényelnek. Az őszi inkább azoknak kedvez, amelyek teljes levélzettel, komfortos körülmények között vészelik át a telet. A sötét, hűvös helyen telelőket - a mediterránok többségét - azonban tavasszal jobb átültetni. De ha muszáj, például a gyökérzet teljesen behálózta a cserepet, akkor nem érdemes várni. Az átültetés időrabló munka. Egy-egy nagyobb növény átültetésére legalább 20-30 percet kell szánni.

Ilyenkor van mód arra, hogy az elpiszkolódott, vízköves cserepet megtisztítsuk, és sok pénzt spórolunk meg, ha a növényeket egymás kinőtt edényeibe ültetjük. A "cseréplépcsőt" - 4-6 centivel legyen szélesebb az új cserép a réginél - érdemes betartani, mert sem a túl kicsi, sem a túl nagy edény nem jó.

A használt cserepet gyökérkefével kell kisikálni, mert a vegyszerek felszívódnak és mállaszthatják az agyagot is. A műanyag edényekhez lehet használni vízkőoldót. A mosás után alapos öblítésről kell gondoskodni.

Az átültetés jó alkalom arra is, hogy szemügyre vehessük a növény föld alatti részeit. Az átültetés közben kiderülhet, hogy miért gyengélkedett a növény. A lankadó, hervadó levélzetért a szártőrothadás a felelős. A gombák a húsos, nedvdús szárú növényeket a gyökér és szár találkozásánál támadják. Az ilyen példánnyal nincs mit tenni, ki kell dobni. A gyökérrothadást elsősorban a hűvös környezet és a hosszú vízben állás okozhatja. Nyáron ugyanis sokan úgy próbálják biztosítani a nedvességet, hogy (pangó) vízbe állítják a cserepet. Ha a föld feletti részek erősek, akkor a beteg gyökereket le kell vágni, a megmaradtakat pedig vízsugárral érdemes lemosni. Ezután következhet az ültetés.

Ha szemre is túlságosan dús a kinőtt cserépből előkerülő növény gyökérzete, akkor érdemes a földgyökérlabdát egy éles késsel körbevágni, és ezután ültetni az új edénybe. Ilyenre hajlamosak a banánok, leanderek vagy a szobaliliomok.

Az átültetés általában a legegyszerűbb gyógymód a növény elveszített életkedvének visszaszerzésére. Vannak azonban olyan növények (ilyenek például a pozsgások vagy a broméliák), amelyek nem szeretik az átültetést.

Mivel a növényeket télen nem szabad tápoldatozni, ezért az átültetéskor az új földdel együtt még most gondoskodni lehet a nyári időszak alatt elhasználódó, növekedést vagy a későbbi virágzást szolgáló rügydifferenciálódást serkentő táplálékról is. A szabályozott lebontású műtrágyák a legjobbak. A földhöz keverve tartósan biztosítják a megfelelő tápanyagellátást. Aki nem tart tőle, a nyár végén is - bár tavaszszal jobb lenne - szerves trágyát rakhat a cserép aljába. A szakkereskedésekben vásárolhatók szagtalan, szerves anyagok is.

A jövő héten a nyár végi növényvédelemről írunk.

Az átültetés előtt megfelelő virágföldről kell gondoskodni. Vannak speciális összetételű, szerkezetű és kémhatású földek. Aki már többször is átültette növényét, megtapasztalta, hogy mennyire fontos, hogy jó földbe kerüljön a kedvenc.

Külön keverék készül a nagyobb, vízmegtartó pálmáknak, de különleges a kaktuszföld és az örökzöldeknek való föld is. A kémhatását tekintve semleges, általános virágfölddel egyik növénynek sem árthatunk, de egyes növények kimondottan a savanyú, A típusú földet igénylik. Ilyenben érzi jól magát többek között az afrikai ibolya, az alokázia, az ananász, a begónia, a gardénia, a gloxinia, a hortenzia, a páfrányok és a szobafenyő. A B típusú virágföldek csaknem semleges kémhatásúak, de még mindig a savanyú tartományba tartoznak.