A tömegnövényekre kár pénzt költeni: a házilagos sokszorosítás többnyire egyszerű, és nem sokat veszíthetünk, ha esetleg nem sikerül a fióka életre keltése. Augusztusban már lehet magot gyűjteni az egynyári virágokról. Azt azonban jó tudni, nem hibrid-e a szaporításra kiszemelt növény. Ha igen, akkor felesleges a magfogás, mert nem biztos, hogy az utód hasonlítani fog. A hibridizáció sajátossága ugyanis, hogy a jó tulajdonságokat (például a rendszeres és bő virágzást, a mélyre hatoló szívós gyökérzetet) alkalmilag, nem együttesen öröklődően párosítja. Előfordulhat, hogy a hibrid növény magjából csúf, de mélyen gyökerező vagy állandó öntözést igénylő, de bőven virágzó egyed lesz. Különösen igaz ez a dísznek is tetszetős zöldségnövényekre. A stabil fajok és fajták magja gyűjthető és megfelelő időben vethető.

A szaporítás másik nagy csoportja a vegetatív módszer. Ilyenkor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt. Genetikai értelemben ez a klónozás. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítják, ingyen jutnak új növényhez.

Többféle dugványozási technika létezik. A kísérletező kedvűeket segíti a gyökereztető hormonpor is. A port tégelyekben árusítják. Az ezer forintba sem kerülő, sok tucat növény szaporítására való segédlet duplájára növeli az eredési esélyt. Azonban alaposan el kell olvasni a használati útmutatót, mert többféle - a növénycsoportoknak más és más - hormont árusítanak. Csak a dugvány tövét kell a porba mártani, amely levél- és gyökérdugványokhoz nem használható. A megadott dózisnál inkább kevesebbet, mint többet kell használni, ugyanis a bőséges hormonadag leállíthatja a sejtképződést.

A szobanövények, félig edzett évelők többsége zöld dugvánnyal szaporítható. A kora tavasztól a nyár végéig, hosszabb szárral szedett leveleit úgy is lehet gyökereztetni, hogy vizesedénybe kell állítani. Soha ne használjanak fémedényt. Az edényben, amelybe legalább 3-5 centire lógjon a szár, mindig friss víz legyen. Ha megjelennek a gyökerek, a zsenge dugványokat gyakorta öntözött virágföldbe kell ültetni. Az eljárás rendkívül egyszerű, ám hosszadalmas, ugyanis általában a vízben gyökeret eresztett dugványok lassan kapaszkodnak meg a földben.

Vannak olyan szobanövények, amelyek hajlamosak fiókákat nevelni, ezeket tőosztással lehet szaporítani. A két vagy több növény gyökerét óvatos húzogatással kell szétválasztani, majd külön edénybe ültetve kezdődhet az új élet.

A különböző pozsgás és vastag, lágy szárú évelőket levéldugvánnyal lehet a szabadban, hidegebb időben pedig a lakásban fiasítani. A kiválasztott levelet éles késsel kell levágni, és a levelet vagy a levélnyelet a cserép földjébe ferdén be kell dugni, úgy, hogy egy kevéske a levegőben maradjon. Aztán jön a locsolás, a párásítás. Tízből hat megered. A szabadban vagy nyáron megerősödött szobanövényeket, ha erre alkalmasak, tőosztással lehet sokszorozni.

A dugványok soha ne álljanak tűző napon. Jó, ha valamilyen párologtatáscsökkentő védelemmel, is ellátják a zsenge növényeket. A cserjék gyökérből előtörő hajtásait kisebb-nagyobb gyökérdarabbal együtt le lehet választani, s új helyre lehet ültetni. Ez a módszer alkalmas sövényfoghíjak pótlására. Ahogy a szőlőnél is gyakorlat a porbujtás, egy-egy ágat, vesszőt a földbe ásott 30-50 centi hoszszú vályúba kell húzni, s úgy visszatemetni, hogy a növénytől távolabbi, leveles része kilógjon. Ezt alá is lehet pöckölni, hogy függőlegeshez közeli állapotba kerüljön. Tízből 7-8 esetben gyökeret ereszt a föld alá került rész. Ilyenkor az anyanövényről egy vágással le kell választani.

Cserjék és fák szaporíthatók a lombhullás után szedett vesszők (fás dugványok) hajtatásával. A módszer lényege, hogy a hosszabb vesszőket félig a földbe kell ásni. Ha siker koronázza a fáradozást, akkor a vessző föld alatti, rejtett vagy alvó rügyeiből gyökér, a föld felettiből hajtás lesz. Érdemes a hajtás tetejét és a talpát megjelölni, ugyanis fordítva nem ered meg a hajtás. A legegyszerűbb módszer, ha a dugvány tetejét ferdén, a talpát a szárra merőlegesen vágják.

A sövénynövények szaporítására is ajánlható a dugványozás. Cserjéket, fákat, fenyőket a nyár derekától kora őszig szedett félfás dugványokkal lehet szaporítani. Ezzel az kísérletezzen, aki képes kalapácsos dugványt készíteni. Ennek lényege, hogy a kiválasztott kicsi, de teljes értékű hajtáshoz, egy kis, 2-3 centis fás részt is kell a főszárból nyesni. Innen a kalapácsos elnevezés. A hajtás fás részhez közeli alsó leveleit el kell távolítani, és a meghagyott fás ágrészt hosszában ketté kell vágni. A cserépbe ültetett dugványt fóliazacskóval kell borítani.

A jövő héten az átültetésről írunk.