A levendula mediterrán félcserje, igénytelennek számít. Lehet nagyobb edénybe, gyepszegélynek ültetni. A szegélynövényt rendszeresen formára kell igazítani. A talajra nem igényes, de rendszeresen kell öntözni, ám a gazda egy-két napos távolléte sem viseli meg. Edénybe ültetéshez, hogy fürge gyökere elférjen, ajánlatos a növény méretének két-háromszorosát befogadó cserepet választani.

A népszerű növénynek két tucatnyi fajtája van. A nemesítők célja a virág színének, formájának változtatása, valamint a levendulaillat (illóolaj) intenzitásának fokozása volt. Vannak fehér, rózsa-, mályvaszín, lila és kék szirmú levendulák.

Többféle csoportosítása létezik. Az angol levendulák (Hidcote, Sawyers hibrid, Old English Group) jellemzője a téltűrés, a vízigény és a félárnyékos élőhely. E növénycsoport virágai kékes, lilás színűek, leveleik keskenyek.

A francia levendulákat (Kew Red, Stoechas, Helmsdale) fülesnek is mondják, ugyanis a virágzatok két részből áll, a füzérek zömét alkotó apró tömör szirmokon kívül, felül légies, fellevelek - mint a fülek - külön állnak. Csak az enyhe teleket bírják a szabadban, mert mínusz öt fok alatt elfagynak. Viszont az angol csoportnál sokkal illatosabbak és szebbek is.

A levendulák primadonnái a trópusiak. Őket csak tavasztól őszig lehet a szabadban tartani. Plusz öt fokig bírják kint, ha ennél hidegebbre fordul, védett helyre vágynak. Ezek a növények már csak részben levendulák, ugyanis fő erényük szépségükben, s nem az illatban rejlik. Általában hibridek, s a nemesítők célja a folyamatos virágzás elérése volt.

A levendulák, ha jó helyre kerülnek, és évente többször fazonírozzák őket, akkor évtizedekig is elélnek. Kordában tartásához viszont rendszeres metszésre van szükség. Ha az alapnövényt, az orvosi levendulát magára hagyják, akkor néhány év alatt nyurga, csúf zöld bóbitás bokorrá fejlődik.

A levendulaév a tavaszi igazítómetszéssel indul. Ekkor a kajla, a bokrocskából kiálló hajtásokat erőteljesen vissza kell vágni. Ez új elágazások, hajtások nevelésére serkenti a növényt. A virágok betakarítása egyfajta finom metszés. Ha a növénynek is jót akarunk tenni, akkor a virág szárát a legfelső levélbóbitával együtt kell precíziós metszéssel eltávolítani. Lehet a leveleket is szedegetni, ami szintén egyfajta metszésnek számít.

A levendula metszésékor alapszabály, hogy a fás részeket nem szabad bántani - azért fontos a rendszeres metszés, hogy minél kevesebb ilyen fás rész alakuljon ki - ugyanis az elfásodott ágacska, ha magára marad, már nem hajt ki. A jó kondícióban lévő növénynek meg sem kottyan a virágszedés és a levélszüret. A virágokat és a leveleket levegős, árnyékos helyen kell megszárítani, füzérbe kötve és zacskózva lehet az illatozó rovarűző szárítmányt a ruhák közé rakni, spájzba akasztani. Nyár végén az egész növényt gyengén vissza kell vágni.

Fiatal levendulát cserépben, 300 forint körüli áron lehet a nevelő faiskolákban vásárolni. A nagyobb méret 600 forintba kerül. A kertészeti árudákban már ezer forintot is elkérnek egy-egy példányért. Népszerűségét bizonyítja, hogy már kertészeti részleget is fenntartó áruházláncok kínálatában is szerepel az olcsó levendula.

Aki sövényt akar ültetni belőle, sokat spórolhat, ha egyetlen növényről, vagy közterületeken lévő növényekről vesz hajtást. A levendulát 8-8 centis fás dugványokról, nyár végén házilagosan is lehet szaporítani. A kis növényeket fagypont feletti hőmérsékleten, világos helyen lehet átteleltetni. Az első nyáron a fejlődő virágszárakat el kell távolítani, mert virág kinevelése gyengítheti a kis levendulát.

A jövő héten a nyári növényszaporításról írunk.