Velence, a folyékony elem, a maga módján páratlan vízi város ezen a földkerekségen. Néha komoran sötét és titokzatos a város "főutcája", a Canal Grande vize, máskor meg csillámló, pajkos ficánkolással tükrözi vissza a házak, a sikátorok, a paloták, az apró terek sziluettjét. Az ember beül a vaporettóba, a város egyetlen tömegközlekedési eszközébe, s mindjárt olyan érzete támad, hogy az épületek maguktól lebegnek, hullámzanak, fodrozódnak a csatorna vizével együtt. Aztán elmerülnek a habokban, mint valami aranyló kőzuhatag, hogy pár pillanat múlva győztesen emelkedjenek ki újra. Noha az idő évszázadok óta pusztítja a várost, s újra meg újra megkondul a vészharang, hogy nincs tovább, a cölöpök már nem bírják sokáig a szépséges kőrengeteg súlyát, mégis az az érzésünk, hogy Velence minden másnál jobban képes elfelejtetni velünk az idő dimenzióját és könyörtelen múlását.

Márai Sándor Vendégjáték Bolzanóban című regényének főhőse, Giacomo Casanova mondja: "Velence nem csak az, aminek látszik. Ki ismeri Velencét?... Ott kell születni, hogy ismerhesse az ember." Vitatkoznánk Casanovával. S ez a DVD is azért született, hogy a turista igenis megismerhesse a város legfontosabb látnivalóit: a Szent Márk teret, a X. században épült Szent Márk-templomot, a 99 méter magas, összeomlása után 1912-ben újjáépített Campanilét, a Harangtornyot. No meg a Tintoretto-, Veronese- és Tiepolo-festményekkel díszített Dózse-palotát, a Sóhajok hídját, a Tiziano-festményekkel teli Santa Maria della Saluti barokk templomát vagy a Farri-templomot, szemben a Scuola di San Roccóval, ahol Tintoretto 56 remekművét őrzik.

Óh, és azok a barokk paloták, a Ca'd'Oro, a Palazzo Pesaro, a Palazzo Franchetti és a Rezzonico, mintha egy barokk múzeumvárosban járnánk.

Persze megértjük Casanovát, amikor a város szülöttének féltékenységével állítja: "Velence nem csak esős csillogás a szűk utcákon, nem csak a holdfény a kis hidakon". Ezek olyan részletek, amelyeket a turista retinája is képes érzékelni és emlékként magával vinni. De Velence, ahogy a regénybeli főhős mondja, sokkal több, mint a paloták arany csillogása és a fények visszaverődése a víztükrön. Lelkiállapot, amelyben a szabadság és a büszkeség érzése keveredik a város törékeny sorsa felett érzett melankóliával, amely elhomályosítja a derűs boldogságot.

Nos, a legrosszabb, ami velünk történhet a DVD megtekintése után, hogy mi a melankóliát nem, csak a boldogságot érezzük majd.