A hatvanas években déltájt kijöttünk az iskolából, és a Pannónia utca sárga keramitkockáin futballoztunk egy-két órát, mielőtt hazamentünk volna. Egy követ tettünk le négycipőnyire a járdaszegélytől: ez volt a kapu. A másik kapu viszont srégen szemben volt a szemközti járda mellett. Egy óra alatt legföljebb ha négyszer-ötször kellett megállítani a játékot, hogy átengedjünk egy-egy arra haladó járművet.

Négyféle játékot játszottunk. Ha ketten voltunk, lementünk a Szent István parkba, amelynek oldalán kettős fasor húzódott, egymástól négy-öt méter távolságban két fa alkotta a kaput, és úgy fejeltünk. Hatos volt a meccs, háromnál szigorúan térfelcserével, nehogy valakinek előnyt jelentsen, hogy kisebb kapu jutott neki. (A "felső léc" viszont a résztvevők magasságától függött, ha a fejest ugorva elérhette volna, gól volt, ha nem, fölé ment.)

Ha négyen összejöttünk, az akkori Dunapark kávéház menti kis utcába mentünk. Az aszfaltra krétával (gyakrabban inkább féltéglával) fölrajzoltuk a pályát a lábtengóhoz. Amit kétféleképpen játszottunk: vagy ketten kettő ellen, vagy négy kockára osztva a területet, mindenki mindenki ellen.

Ha még többen voltunk, eltapostuk a vonalakat, és mehetett az igazi foci: három három vagy négy négy ellen. És ketten, hárman, néha négyen is űztük a nekem legkedvesebb játékot: vaskapus egyérintőt. A használaton kívüli légópincék ablakát zárta egy rozsdabarna vasajtó úgy harminc-negyven centire a járda fölött. Erre az - emlékezetem szerint hatvanszor negyvencentis - alkalmatosságra bombáztuk a labdát minél nagyobb erővel, hogy jó messzire pattanjon. Bár ha az utca másik oldalán a falról visszajött, azt kihasználhatta a következő játékos, aki egyetlen rúgással próbálta akárhonnan eltalálni a vasajtót. S nem ért szándékosan másfele rúgni, hogy ezzel nehezítsük az ellenfél helyzetét!

Persze ez a Wartburg a képen a Blaha Lujza téren áll. A Nagykörúton, a Rákóczi úton meg akkoriban sem lehetett rúgni a labdát. Pedig gondoljuk csak meg, elképzelhető, hogy ma úgy fotóznák le ezt a jelenetet, hogy éppen egyetlen autó sem mozdul semelyik irányban sem?!

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő-sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.