Sokféle leandert lehet vásárolni. Nehéz ellenállni szépségének: vételre csábít dekoratív lombozata, élénk virágzata. A fehértől a sötétvörösig mindenféle árnyalatban termesztik, vannak egyszerű és dupla virágú változatai is. Mindegy, milyet választanak, hosszú életű, szívós társra lelnek. Ha elég vizet kapnak és napos helyen állnak, akkor nyáron általában nincs velük baj. A kínos percek ősszel következnek, amikor telelőhelyet kell nekik találni.

A mediterrán országokban mindenütt megélő és a tűző napon bőséggel virágzó leandert Magyarországon a kert, a terasz legmelegebb, napos helyére kell állítani. A nagyobb lombozatú növényeket az erős szél felboríthatja. Ha nehéz fadézsában állnak, akkor ennek kisebb a veszélye. A műanyag cserepet érdemes legalább félig beásni. A nagyobb virágszirmú, nemesebb fajtákat olyan helyre tegyék, ahol eső nem éri, mert az esőtől és értelemszerűen az esőztető locsolástól sziromlevelei összeragadnak, megbarnulnak és megrothadnak.

Az új leandertulajdonosokat meglepheti, hogy a növény rengeteg vizet fogyaszt. Előfordul, hogy eredeti élőhelyén szárazon áll, de ha kibontanánk hosszú gyökerét, kiderülne: föld alatti patakból szivornyázza a vizet. Ezek a leanderek hatalmas, 5-8 méteres óriás bokrokká nőnek.

Egy ötvenkilós földlabdás, terebélyes növény a melegebb napokon akár 30-50 litert is elpárologtat. Kánikulában kétszer is meg kell öntözni. Ha kevés vizet kap, levelei sárgulnak, lehullanak. A szomjon úgy lehet segíteni, ha az edényt egy minél magasabb falú, lavórszerű alátétbe állítják. Vásárolhatók víztartó edények is. Nyáron hetente legalább egyszer kell tápoldatozni. Kapható leandernek való tápoldat, de a virágzó növényekhez ajánlott is jó.

A leander gondozásához tudni kell, hogy tőből elágazó természetes cserjekoronát fejleszt. A rendszeres öntözésen kívül a jó metszés is fontos, hogy szép legyen a növény. A teleltetés után levelei egy részét természetes módon elveszíti. Ha a felkopaszodott ágakon néhány napon belül nem jelennek meg rügyduzzanatok, azokat tőből ki kell vágni. Tavasszal az egész növényt meg lehet metszeni, az idősebb ágak eltávolítására összpontosítva. Ezzel a következő évi bőséges virágzást alapozzuk meg, mert a leander az előző évi hajtásokon virágzik.

A elsűrűsödött leandert harmadoló metszéssel lehet egyenletesen bő virágzásra bírni. Ennek időpontja augusztus. Minden harmadik hajtást tőből ki kell vágni, a második oldalhajtásokat a vessző kétharmadától meg kell szabadítani. a többit pedig a harmadával kell kurtítani. Az ilyen növény bokrosodik és virágzik is. Jövőre azokat a hajtásokat kell erőteljesebben metszeni, amelyek az idén hosszabbak maradtak.

A leander minden porcikája, még az elégetett ágainak füstje is mérgező. Az ókorban patkány és tetű irtására is használták főzetét. Sajnos a tetveknek szerencséjük van, őket nem pusztítja.

Szaporítása nagyon egyszerű: augusztus közepétől lehet dugványokat szedni. A levágott fő- vagy oldalhajtásokból előállított, 5-10 centi hosszú fejdugványok tövét, miután az alsó leveleket eltávolították, gyökereztető hormonba kell dugni, majd egyesével egy-egy kis cserépbe, 2-3 centi mélyen a földbe tenni. Egy hónap után a kis leander meggyökeresedik. Szerencsés, ha első telét világos, meleg helyen, a lakásban tölti.

A jövő héten a levenduláról írunk.