Február 28-án a kocsmáros felírta a Heves megyei Tarnaörsön egy idegen BMW rendszámát, amelyben három kisportolt férfi ült, s ezzel - mint utóbb kiderült - rendőrkézre juttatta az elmúlt évtized egyik legszervezettebb rablóbandáját, amely alig fél év alatt több mint százmillió forintot zsákmányolt.

Aznap Tarnaörsön három rendőr azt közölve, hogy bűncselekményekből származó bizonyítékokat keres, egy vállalkozónál házkutatást tartott, és lefoglalt húszmillió forintot, valamint ékszereket. A vállalkozó másnap érdeklődött a helyi rendőröknél, hogy mire számíthat, ők azonban nem is hallottak arról, hogy bárki járt volna a körzetükben. A vállalkozó álrendőrök áldozata lett.

A kocsmárostól kapott rendszám alapján a hevesi nyomozók azonosították és Csepelen kihallgatták a BMW tulajdonosát. Nem lehetett összefüggésbe hozni az álrendőrök akciójával. A vállalkozót két átlagos testalkatú, világos bőrű férfi és egy nő fosztotta ki, a BMW tulajdonosa ellenben egy edzett roma férfi volt. A hevesi eset beleillett egy akkor már hónapok óta zajló rablási és lopási sorozatba. Miként azt Nyerges Béla őrnagy, a rablási osztály vezetője lapunknak elmondta, az első esetet még 2008 őszén vietnami kereskedők jelentették be.

Október elsején este egy árus csengetett be hozzájuk, hogy lennének eladó táskái. A vietnamiak bőrárukkal kereskedtek, piacoztak, emellett volt saját üzletük is. A házaló silány minőségű portékáját látva eszük ágában sem volt vásárolni tőle, de ezt már nem volt idejük a tudtára adni.

Egyik pillanatról a másikra nyomozók rontottak elő a semmiből és a földre teperték a táskaárust. A vietnamiaknak azt mondták, tolvaj, akit már rég figyeltek, nyilván most is lopni készült, ezért csaptak le rá, és elnézést kértek, hogy riadalmat okoztak. Megkérték a vietnámiakat, hadd nézzenek körül, nem vettek-e akaratuk ellenére korábban mégis lopott árukat tőle, vagy valamelyik bűntársától.

A vietnámiak egy ideig némán tűrték az egyre érthetetlenebb eljárást, aztán tiltakozni próbáltak, de ekkor az egyik rendőr fegyvert rántott. Kétség sem férhetett már hozzá, hogy a "rendőrök", rablók, és az "elfogott" tolvaj a bűntársuk.

Hasonló módszerrel heti rendszerességgel fosztottak ki vállalkozásokat, tehetősebb embereket. Csepelen egy autómotor-kereskedésben tartottak házkutatást éjszaka. Az őrt meggyőzte a határozott fellépés és a hátrahagyott lefoglalási jegyzőkönyv, kiengedte a telepről a "pontosan meg nem határozott ügyben bizonyítékként lefoglalt teherautót", és a hat motort is, amelyet a "hatósági emberek" sietve felpakoltak a platójára.

Egy másik csepeli cég biztonsági embereit is meggyőzte a határozott - és szakszerűnek tűnő - rendőri fellépés, hogy egy valódi nyomozás közepébe cseppent. Másnapra kiderült, hogy a cég páncélszekrényeiből összesen 27 millió forint tűnt el.

Csak Budapesten legalább 18, vidéken még további hat rablást, illetve lopást követtek el hasonló módszerrel, a rendőrség azonban sokáig semmiféle összefüggést nem talált az esetek között. Az álrendőrök hol öltönyben-nyakkendőben, hol farmerban, szakadtan jelentek meg. Az egyik helyen volt rendőr nő is, sőt látszólag ő volt a főnök, a másik helyen három férfi volt, és így tovább.

A tarnaőrsi eset után a nyomozók alaposan utána néztek annak a három férfinek, akiket az álrendőrök akciója idején a településen láttak, s az autójuk rendszámát a kocsmáros felírta. Ők hárman ugyanis szinte valamennyi álrendőrös támadás helyszínének közelében megfordultak a bűncselekmény napján, vagy kevéssel korábban. Fényképről azonban egyik rablás sértettjei sem ismerték fel őket, a rablásokban tehát nem vettek részt.

Ekkor ismét a nyomozók oldalára állt a szerencse. Fülest kaptak, hogy két férfi kétes eredetű fegyvereket kínál megvételre. Április 28-án a BRFK nyomozói vásárlóknak adva ki magukat találkozóra hívták, majd elfogták a fegyverárusokat. Kiderült, hogy a vételre kínált puskákat korábban álrendőrök rabolták el tulajdonosuktól.

Lassan összeállt a kép. A nyomozás jelen állása szerint a fegyvereladási akcióban elfogott P. Sándor és Cs. János szervezték meg és irányították azt a bűnszervezetet, mely a 2008 nyara óta legalább 24 álrendőrös akciót hajtott végre országszerte. Adósaikból, lekötelezettjeikből, akik között voltak pénzzavarba került büntetlen előéletű emberek és kőkemény bűnözők egyaránt, három rablóbandát szerveztek. P. és Cs. szállították a címeket, megmondták, hogy milyen fedőtörténettel juthatnak be a legkönnyebben a kiszemelt áldozat lakásába, cégének telephelyére, és azt is, hogy mit keressenek.

Eddig tizennyolc személyt tartóztattak le az ügyben, a sornak azonban még korán sincs vége. A gyanúsítottak között van egy volt és egy, a rablássorozat idején még aktív rendőr is. Utóbbit méltatlanság okán nemrég küldték el a rendőrségtől. Feltehetőleg ők tanították be a bérrablóknak, hogyan kell egy, a laikusok számára szakszerűnek tűnő rendőri intézkedést végrehajtani, de számos jel utal arra, hogy tippadókként is segítettek az álrendőrök munkáját.

P. Sándor és Cs. János mindig a tetthely közelében várt rájuk és azonnal elszedték tőlük a zsákmányt. A végrehajtó emberek alkalmanként csak pár tízezer forintos fizetést kaptak a nem egyszer több milliós zsákmányból. Ennek ellenére a bérrablók vallomásai szerint többször megtörtént, hogy átverték a főnökeiket, a zsákmány egy részét elhallgatták előlük.

Ugyancsak a gyanúsítottak vallomásából tudják a nyomozók, hogy az elmúlt hónapokban kiraboltak olyan embereket is - például egy drogkereskedőt - akiről feltételezték, hogy úgy sem szól a rendőrségnek. Legalább öt olyan rablást ismertek be a végrehajtók, amelyekről a rendőrséget soha senki nem értesítette.

Mivel az ügynek rendőr gyanúsítottjai is vannak, a Fővárosi Nyomozó Ügyészség átvette a nyomozást a BRFK-tól. Skoda Gabriella, a főügyészség szóvivője a nyomozás érdekeire hivatkozva azonban további részleteket nem árult el. Nem tudható így az sem, hogy vannak, lehetnek-e az ügyben további rendőr gyanúsítottjai?

Rendőrigazolvány, rendőrjelvény kell az igazoltatáshoz

Nézzük még alaposan a rendőrök igazolványát. Az eredeti színes, dombornyomásos, és egy tokban kell hordani a rendőrjelvénnyel, amelyen ötjegyű azonosító szám is olvasható. Ha a rendőrigazolványon semmi gyanúsat nem veszünk észre, még kérhetünk az intézkedő rendőröktől egy városi telefonszámot.

Előbb a tudakozón keresztül ellenőrizzük, valóban rendőrségi telefonszámot adtak-e meg, majd hívjuk is fel azt. Nyerges Béla szerint, ha kellően körültekintőek vagyunk, és ha ragaszkodunk ahhoz, hogy a házkutatáson legyenek jelen hatósági tanúk, akik lehetnek akár a szomszédaink is, vagy barátaink, máris sokat tettünk annak érdekében, hogy az álrendőröket színvallásra kényszerítsük, (akkor legalább nemcsak másnap, vagy harmadnap derül ki, hogy álrendőrök voltak), vagy - szerencsésebb esetben - visszakoznak és elmennek anélkül, hogy bármit is zsákmányoltak volna