Az Edmund Beckett, Grimthorpe bárója tervezte, 16 tonnás harangot 1856-ban öntötték ki először, de megrepedt a két évig tartó kipróbálás során. Az 1858. április 10-i újraöntés után 13,5 tonnás lett, s az 1834-ben leégett westminsteri palota helyére épült új parlamentben, az alsóház bejáratánál lévő toronyban kapott helyet.

Beemelése során azonban kiderült, hogy ez a példány is hibás, egy baleset során megrepedt. A készítők áthidalták a problémát: rövidebb nyelvet tettek be, amely nem éri el a repedést. A harang 1859. július
11-én hallatta először a hangját: Händel Messiásának néhány taktusa után ütötte el először az órát. A nagyharang, közkedvelt nevén a Big Ben csak kerek órákon üt, a negyedórákat felváltva kisebb harangok jelzik.

A harang mellé monumentális óra került, amelynek percmutatója 4,25 méter hosszú. A becenevekre fogékony londoniak a harangot, majd az órát, végül a tornyot is Benjamin Hall közmunkaügyi kormánybiztosról nevezték el Big Bennek. (MTI)