A kilencvenes évek elején még szervezett autótolvaj-bandák garázdálkodtak az országban és rengeteg nagy értékű gépkocsi "tűnt el" , hogy aztán ismét felbukkanjon leginkább a volt szovjet köztársaságokban. A kocsikat általában a haparandai svéd-finn szárazföldi határon át csempészték ki, mivel más irányba - Dánia, Németország, Lengyelország felé - csak kompon lehetett az országot elhagyni, márpedig lopott kocsival a kompút maga volt a bukás. Az út 6-8 órás menetideje alatt a fedélzeten levő civil rendőröknek bőven volt idejük az autók ellenőrzésére. Finnország felé viszont legalább negyven éve nyitott a határ, nem is beszélve a zöldhatárról.

A svéd hatóságok és persze a biztosítók is megunták, mintegy féléves tervezőmunka után gyorsan váltottak. A több mint kétezer kilométer hosszú ország valamennyi autópályáját, országútját - főleg a csomópontokat - bekamerázták és videofelvételt készítettek, amit három hónapig megőriztek. A térfigyelőkre automatikus rendszám-felismerő rendszert telepítettek. A rendőrautók mindegyikébe pedig ugyanilyen automatikus rendszám-felismerő rendszert telepítettek, és a központtal állandó kapcsolatban álló fedélzeti számítógépek teljesítményét jelentősen megnövelve elérték, hogy a rendőrök az előttük haladó autók összes adatát (tulajdonos, biztosítás, adó) lekérdezés nélkül azonnal leolvashatják a képernyőről.

A technika bevetése mellett jogi lépéseket is tettek: az autólopás büntetési tételét jelentősen megemelték, egy kocsi elkötéséért minimum egy év letöltendő börtön jár, több kocsi esetén pedig öt-hat éves börtönbüntetés. A felderítési arány rohamosan javult, mára elérte a 97 százalékot, így mára jóformán csak a fiatalok kötnek el szórakozásból öreg kocsikat, amelyeket rövid autókázás után ott is hagynak valahol.

Kivétel persze manapság is akad. A jönköpingi bíróság tegnap osztott ki fejenként egy év letöltendő börtönbüntetést három "lúzernek", akik elkötöttek és bontani kezdtek egy 600 ezer korona - 15 millió forint - értékű kocsit. Őket is lebuktatta a technika...