Tüdő-szalon

Golfoztak, síeltek, biliárdoztak Európa úri betegei, akik az 1927-ben megnyílt, "szubalpin klímájú diétás gyógyintézetben" vendégeskedtek, a Szabadság-hegyen. Ahogy azt a Pesti Futár megírta, a "lég- és napfürdőzésre" ácsingózó urak és hölgyek júniusban rohamozták meg a Ferenc József főherceg jelenlétében megnyitott luxusintézményt, amelyet igényüknek megfelelően kristálycsillárok, drága szőnyegek, olajfestmények díszítettek. De volt ott biliárdszoba is, egy angol szaklap szerint Európa második legjobb golfpázsitja, szólt a világvevő rádió, délutánonként pedig fehér zongoránál, frakkban maga az igazgató szórakoztatta a kifinomult ízlésű közönséget.

A békebeli hangulatnak azonban már nyoma sem volt, amikor a - háborúban hadikórházként és rendőrlaktanyaként is üzemelő - Mártonhegyi út 6. szám alatti épületet 1949-ben az újra népbetegséggé váló kórral, a tbc-vel fertőzött gyerekek és felnőttek kapták meg.

A gyerekszanatórium lakói sajátos napirend szerint éltek: reggel hatkor hőmérőzés, reggeli, délelőtt vizit, légkúrák és iskola, délután kettőtől négyig szigorúan vett csendes pihenő, majd tanulás, játék, vacsora, este kilenckor központi villanyoltás. Lefekvés előtt sokszor pótvacsorát is kaptak, amely többnyire a napközben megmaradt gyümölcsökből és zsíros kenyérből állt. A kései nass az előírt, kalóriadús étrend részét képezte, akárcsak az intézmény saját cukrászának remekművei.

- Érettségizni is lehetett itt. Saját iskolánk volt, saját tanári karral, év végi bizonyítvánnyal, ami főleg eleinte volt nagyon fontos, amikor még éveket töltöttek itt a gyerekek - meséli a kezdetektől egészen 2001-ig a szanatóriumban dolgozó nyugalmazott főorvos, Szócska Miklós.

- Külön világ volt ez a Sváb-hegyi szubkultúra - emlékszik vissza az 1967 februárjában készült képen is látható Állami Gyermekszanatóriumra a főorvos fia, Szócska Miklós, akinek édesanyja is a ott dolgozott. Mint mondja, otthon saját bejáratú evőeszköze volt mindenkinek, nehogy a gyerekek elkapjanak valamit a fertőző betegekkel foglalkozó szülőktől. A fertőzésveszély miatt a szanatóriumban élő, több száz gyereket sem engedték haza, a hónapokat, éveket elzártan töltő betegeket kizárólag vasárnap délelőtt látogathatták a felnőtt családtagok,
a kiskorú testvérek pedig egyáltalán nem.

Karácsonykor a bentlakók közösen fát állítottak, irodalmi műsorokat szerveztek, szórakozásképpen maradtak a társasjátékok, televízió híján meg a rádióhallgatás. Így a gyerekeknek le kellett mondaniuk az iskolatévé reggeli adásairól is - fizika-, földrajz-, környezet-, számtan-, mértanórákról -, cserébe belehallgathattak az ifjúmunkás parlament életébe, Wagner operáiba vagy késő délután sugárzott börtöndalokba. Ha éppen elcsípték a híreket, még irigykedni is volt okuk: India vezetése 1967 februárjában ötvenezer tévékészüléket vásárolt ugyanis szocialista országoktól, kizárólag iskolák számára.

Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő-sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.

Éltek, gyógyultak
Éltek, gyógyultak
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.