Körülnézhetünk kicsit a Holdon
A NASA Lunar Reconnaissance Orbiter (LRO) szondája többszöri késés után indult el. A legfőbb tudományos cél a Hold sarkvidékeinek minél jobb megismerése, feltérképezése, valamint az újabb emberes Hold-űrrepülések előkészítése. (Ez utóbbiakat az amerikaiak 2020 körül szeretnék indítani az addigra elkészülő Orion űrhajó és az Altair nevű leszállóegység segítségével.)
Az LRO szondával együtt utazik a Hold felé az LCROSS (Lunar Crater Observation and Sensing Satellite) szonda, amely a tervek szerint október kilencedikén csapódik a Holdba. A felvert porfelhő vizsgálatával szeretnék kideríteni, hogy van-e vízjég a holdi sarki kráterek mélyén? Az Apollo-17 indítása, 1972 óta ez a legjelentősebb amerikai űrvállalkozás a Hold kutatására - eddig több mint félmilliárd dollárt költöttek rá.
Az LRO csapata összeállított egy listát, amely a mindenképpen megvizsgálandó helyszíneket veszi sorra. A félszáz megfigyelési célpont közt szerepel a hat Apollo űrhajó leszállóhelye. 1969 és 1972 között összesen 12 amerikai űrhajós járt a Holdon, számos eszközt hagyva a felszínen.
A szonda képeitől néhány régi rejtély feloldását is remélik a kutatók. Nem világos például, hogy az első szovjet Lunohod holdjáró végül meddig jutott. A nyolckerekű, egy tonna tömegű szerkezet 322 napig működött. Az űrvilág.hu szerint a végén olyan hirtelen szakadt meg vele a kapcsolat, hogy az irányítóknak nem volt idejük beállítani a rajta levő lézertükröt. Ezért a pontos helyzetét sem sikerült megmérni. Az is kiderülhet, hogy mi lett a sorsa az amerikai Surveyor-4 leszállószondának.
Az űreszköz 1967 júliusában, közvetlenül a talajt érés előtt elhallgatott. Talán becsapódott a Holdba? Erre is választ kaphatunk, hiszen a legjobb fekete-fehér képek felbontása egyméteres lesz. A Földre való adattovábbítás korlátai miatt egy év alatt a Hold-felszínnek csak 10 százalékáról kaphatunk képet a legnagyobb felbontással. Ezek viszont a legélesebb felvételek lesznek, amelyeket valaha Hold körüli pályáról készítettek.
A Hold-utazó űrhajósok következő generációja a Holdra lépéskor biztos lehet benne, hogy térképe döntően az LRO által készített, nagy felbontású felvételek és mérések alapján született.
