Hőálló homlokzat
Egy átlagos épület hőveszteségének mintegy 30%-a a falakon keresztül távozik, a tetőn további 25-30%, az ablakokon átlagosan 12-25%, a padlón és a födémen 10-15%. Ezért nem elég teljes körű felújítás esetén csak a homlokzatot szigetelni, bár ennek szigetelése a legegyszerűbb, és ezzel érhetünk el számottevő javulást. Amennyiben egy falazat U-értékét (azaz hőátbocsátási tényezőjét) a felére csökkentjük, akkor a falon mérhető fűtésenergia-veszteség is a felére csökken.
A viszonylag rosszul hőszigetelő falazatok esetében, ahol az U-érték nagyobb, mint 1,0-1,2 W/m2K, az utólagos hőszigetelés hat-nyolc év alatt megtérülhet, ráadásul a dráguló energia a rövidebb megtérülési idő felé billenti a mérleget.
További előnye a hőszigetelésnek, hogy a fal belső oldali felületi hőmérséklete sokkal inkább megközelíti a benti léghőmérsékletet, vagyis melegebbnek érezzük, nem sugározza a hideget. A külső falazat kikerül a fagyzónából, csökken a hőmozgása, nő az állékonysága, és jobban kihasználhatjuk a hőtároló képességét is.
Nyáron a hőszigetelő rendszerek működése megfordul: ilyenkor is védik a falszerkezetet, de ebben az esetben a falak nappali felmelegedése ellen nyújtanak biztos megoldást. A megfelelő hőszigetelés még nagy melegben is hűvösen tartja a falakat. Tekintettel az egyre erősebb és tartósabb nyári felmelegedésre, a megtérülésnél a kisebb teljesítménynyel üzemelő klímaberendezés megtakarításával is kalkulálhatunk.
A kivitelezésnél fontos szempont, hogy hőszigetelő rendszerek alkalmazásával a hagyományos vakolatrendszerekhez képest a homlokzatképzés ideje lerövidül: két héttel rövidebb várakozási idővel számolhatunk. A legelterjedtebbek a polisztirol anyagú EPS rendszerek. Tanácsos egy rendszer elemeit használni. Ha mindenből a legolcsóbbat válogatjuk össze több gyártótól, az elenyésző árelőnnyel lemondunk a hosszú távú garanciáról, amit a gyártó a rendszer elemeinek együttdolgozására vállal. A szigetelőlapok illesztése, rögzítése és a felületképzés egységes rendszerben végzi jól a feladatát.
