Slágertéma
Falusi környezetben soha nem volt kérdéses, hogy a kukoricaszárat, s minden egyéb éghető, emberi vagy állati fogyasztásra alkalmatlan növényi részt a kályhában tüzeltek el. Innen csak egy lépés volt a nagyipari hasznosítási lehetőségek felfedezése, és már az 1920-as években születtek olyan cséplőgépek, amelyeket kukoricaszár eltüzelésével termelt gőz hajtott. Kevéssé ismert, hogy az első dugattyús motorok megépítésekor, a XIX.(!) század végén alkohollal és - nem tévedés - mogyoróolajjal hajtott változatokat is készítettek. Könczöl Sándor, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kar Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszékének tudományos munkatársa szerint a hazai egyetemi oktatásnak-kutatásnak is éppen ezért régóta részét alkotja a megújuló energiaforrások kutatása, technológiáinak fejlesztése. Az elmúlt évtizedek alatt számos sikeres projekt fűződik az ezzel foglalkozó tanszékek nevéhez, így az 1981-ben készített szalma- és kukoricaszár-tüzelésű léghevítő, vagy az állati zsiradékkal üzemelő berendezések a közelmúltból. Emellett foglalkoznak a biogáz, a bioalkohol, a növényi olajok és a napenergia hasznosítási lehetőségeivel is. Az, hogy mindebből eddig nem lett sikertörténet, már a megújuló energiaforrások lényegét érintő problémát feszeget.
MITŐL MEGÚJULÓ?
Reményi Károly akadémikust, a téma szakértőjét idézve azt mondhatjuk: megújuló energiaforrás az, ami közvetlen természeti energia, illetve a felhasználáshoz képest körülbelül egy év alatt vagy belátható időn belül újra létrejön és ismét felhasználhatóvá válik. Így a búza évenként lát el bennünket éghető szalmával, a fák erre csak hosszabb ciklusidő alatt képesek. Mindennek alapján ebbe a körbe sorolható a nap-, a szél-, a víz- vagy a geotermikus energia, a biomassza, s részben a különféle hőszivattyúk is. A definíciónál lényegesen fontosabb annak megértése, hogy bármilyen alternatív forrás hasznosítása csak akkor jöhet szóba, ha arra az adott ország, régió vagy település adottságai maguk kínálnak lehetőséget. Bár látszólag magától értetődő, Könczöl Sándor szerint mégsem árt hangsúlyozni, átgondolt szakmai döntések sorozatán alapulhat csak, amibe éppúgy beletartoznak az energia-, mint a költségvetési vagy a foglalkoztatáspolitika alapvető kérdései is.
KÉNYELEM MINDENEK FELETT
Mivel a szén és az olaj, praktikusságuk mellett kétségtelenül a legnagyobb energiasűrűségű és fűtőértékű energiahordozók - tehát kis helyen tárolható, nagy fűtőértékű, könnyen felhasználható, komfortos anyagok -, hamar kiszorították a biomassza különböző munkaigényes változatait. Ehhez társult a nem éppen átgondolt költségvetési támogatási politika, mely miatt a szénhez az önköltségi ár harmadáért jutott hozzá a rendszerváltás előtti felhasználó. Ezzel nem tudott versenyezni a biomassza akkoriban, pedig már az önköltségi ár feléig nyújtott állami segítség is piacképessé tette volna. Ráadásul a 80-as évektől egyre jelentősebb lett a környezetvédelem is, amely elfogadhatatlanná tette az ugyan olcsó, de magas füstgáz-kibocsátási értékeik miatt környezetszennyező berendezéseket. Mindennek tudatában kell és lehet csak gondolkodni az átálláson, de az energetikus szerint ezt sem adják majd ingyen. A fejtörés már javában tart, mert az unió 2010-re 12%-ra kívánja emelni a megújuló energiaforrások összes felhasznált energiahordozóból számított arányát. A lehetőségek kutatásának fő irányai azonban jócskán eltérnek az egyének és az országok szintjén. Előbbiek leginkább az alternatív energiahordozók gazdaságossága és rendelkezésre állása miatt aggódnak, emellett ha hajlanak is a megújuló források bevezetésére, akkor is nehezen tudnak választani a felkínált lehetőségek közül. Könczöl Sándor ennek ellenére úgy gondolja, a ma építkezők jobb helyzetben vannak, mint a 20 évvel ezelőttiek, hiszen számukra legalább léteznek alternatívák.
A döntés legfőbb szempontjaként az energiatudatosságot ajánlja: a ház vagy lakás energiafogyasztása legyen alacsony, amit elsősorban megfelelő szigeteléssel, jó minőségű nyílászárókkal, helyes tájolással, s ún. alacsony hőmérsékletű - vagyis fűtésre alacsony hőmérsékletű vizet használó - fűtési rendszerrel érhetünk el.
MEGFELELŐ ENERGIAHORDOZÓK
Natúr energetikai mérőszámokkal jellemezve a kérdést, azt mondhatjuk, hogy míg a légszáraz növényi anyagok fűtőértéke 15-16 MJ/kg, addig a földgázé 34 MJ/köbméter. Vagyis kicsit több mint 2 kg szilárd biomassza fűtőértéke egyenlő egy köbméter földgázéval. Még kedvezőtlenebbé teszi az összehasonlítást a tény, hogy egy fatüzelésű kazán hatásfoka 80% körüli, míg a normál földgáztüzelésű melegvíz-kazán üzemi hatásfoka 90% fölötti mértékű; ha a kazán kondenzációs, akkor ez akár 100% fölé is mehet. (A kondenzációs készülékeknél az égéstermékekben lévő vízgőz lecsapódik a készülék hőcserélőjének a felületén, így a hőcserélő képes a fűtőértéknél több hőenergiát átadni a fűtővíznek. Így érhető el a 100% feletti hatásfok, minimális károsanyag-kibocsátás mellett.) Innen nézve már kb. 3 kg biomassza fűtőértéke egyenlő egy köbméter földgázzal.
GAZDASÁGOSSÁG
Bármilyen alternatív forrás - legyen az geotermikus energia vagy hőszivattyú által termelt energia - bevezetése csak akkor megtérülő, ha az helyben "előállítható", alacsony ráfordítással beszerezhető és működtethető berendezésekből áll. Hiába működnek Hollandiában szélerőművek, Izraelben napkollektorok, Ausztriában, Kanadában és Svédországban vízerőművek ezrei hatékonyan és gazdaságosan, mert ezek Magyarország természeti adottságait figyelembe véve soha nem nyújtanának általánosan kielégítő gazdasági eredményt. A nemzeti szintű környezettudatos gondolkodásnak emellett arra is figyelemmel kell lennie, hogy a beruházások az ártalmak csökkentése, s a helyi adottságok hasznosítása mellett növeljék a belföldi foglalkoztatottságot, támogassák a hazai ipart. Ha a szükséges berendezéseket, a technológiát mind-mind külföldön állítják elő, akkor függőségünk nem csökkenni, sokkal inkább növekedni fog. Az sem mindegy ebből a szempontból, hogy milyen módon támogatja a költségvetés az alternatív források beszerzését, és azt ki fizeti meg. (Ma idehaza a villamos erőműben előállított alternatív energiát az áramszolgáltató kétszeres áron veszi meg.) Ezért Könczöl Sándor szerint elképzelhető lenne egy külföldön már ismert, külön alapba befolyó CO2-járulék bevezetése, amely a fosszilis tüzelőanyag fogyasztását csökkentő megoldásokhoz nyújtana finanszírozó támogatást, Dániához hasonlóan.
Bármilyen alternatív forrás hasznosítása csak akkor jöhet szóba, ha arra az adott ország, régió vagy település adottságai maguk kínálnak lehetőséget.
