Kis ágyás

A legegyszerűbbnek a kerti közlekedőt szegélyező növénycsík mondható. Az általában kétarasznyi széles sáv pontosan olyan dísz, mint az előszobai futószőnyeg. A növényszegélyekbe érdemes olcsó, hosszan virágzó, azonos tulajdonságú egynyáriakat ültetni. Az ilyen minimálágyást csak öntözni és gyommentesíteni kell. Az alacsonyabb büdöske, kerti körömvirág, menyecskeszem, rózsameténg, tündérkürt való ilyen helyre.

Hosszú ágyás

Ha kicsit szélesebb, akkor a gyep, illetve járda közvetlen szomszédságába érdemes a főnövényhez színben passzoló, olyan alacsonyra növő szétterülőt ültetni, mint a fülesternye, sarkantyúka, apróbb rézvirág. A színek kiválasztásához használják a színkört.

Grupp

Csak látszólag egyszerű a díszkertnek is mondott virágzó növényegyüttes kialakítása. Először is a kertben meg kell találni a nyári ágyás pontos helyét. Ez lehet magányos, de kerülhetnek a növények fák és bokrok tövéhez. Jó, ha a hely napos - itt érvényesülnek majd a színek -, és lehetőleg szélvédett kertrészt jelöljenek ki. Ha sikerül a széltől megóvni a növényeket, akkor nemcsak széltében, hanem magasságban is lehet terjeszkedni, mert a pompás napraforgók, kannák, díszricinusok, ha magányosan álldogálnak, igencsak megszenvedhetik az erős légmozgást.

Gyakorlatilag korlátlan a választási lehetőség. Ügyesen ki lehet használni a teljes virágzási sort a korai hagymásoktól egészen a késő őszig díszüket megtartókig. Ha a kertben van hely a palánták nevelésére, akkor otthon is előkészíthető az utánpótlás, és amint a kora tavasziak elvirágoztak, kicserélhetők a később virágzókkal. Nem feltétlen kell otthon bíbelődni a magról neveléssel, az árudákban nyáron már nem kell sokat fizetni a palántákért.

A virágzó ágyás kialakításának legfontosabb elve a szimmetria. Lehet pontos mértani elemekből kialakítani a növényhatárokat, de lehet az ágyás szabad formájú is. Közparkok kertészeit dicsérik azok a kompozíciók, amelyekkel címereket, órát, gyakorlatilag bármilyen kétdimenziós virágképet képesek ültetni. Azonban mindenkor ügyelni kell a harmóniára, amelynek legfontosabb elemei a szín és a kompozícióban szereplők tömege. A sziget közepére vagy a szemlélőtől legtávolabbi helyre valók a magas növények, és a méretet a szélek felé csökkenteni kell. Nem árt a nagyobb ágyásokat olyan díszes levelű struktúranövényekkel színesíteni, mint a díszcsalánok. A kiválasztáskor figyelembe kell venni azt is, hogy a színes levelű fajták között vannak olyanok is, amelyek a hónapok előrehaladtával veszítenek főerényükből, színességükből, azaz a szépségükből.

Ha már a talajt, a gyepet színesítik virágokkal, akkor magasabb kerti régiókkal is érdemes összehozni a kompozíciót. A távol-keleti díszcserjék is egészen különleges színvilágúak, és a keleti kertészeket dicséri, hogy nem egy igen különlegesen díszítő növényük termése még ehető is. Ha a színességet értékeljük, akkor a kínai abélia igazi csodanövény, mindene másféle. Vöröslő szőrös hajtásain lévő zöld tojásdad levelei ősszel lilás színt öltenek. A növény értékét csak növeli, hogy illatos, tölcsér alakú, rózsaszínes fehér virágait júniustól késő őszig folyamatosan bontja. Az elvirágzás után a rózsaszín csészelevelek tovább díszítenek. Akinek ez kevés, keresse a nagy virágú abéliát. A mandzsu aktinídia termése ehető, mégis a hímivarú cserje a kedveltebb, ugyanis levelei egy része, valamint a csúcsa fehér, majd júniustól rózsaszínű lesz. A kínai lilabogyónak nem a levelei, hanem rengeteg, egészen november végéig a kis bokron maradó, gyöngyszerű lilásrózsaszín termése adja legfőbb díszítőértékét. ?

TIPP!

A virágágyásban szereplők kiválasztásakor figyelemmel kell lenni a növény igényeire, a virág színére, formájára, a virágzás idejére, a növény méretére, s most csak néhány tényezőt említettünk. Ezek után kiderül, hogy egy-egy alkalmi együttültetéshez a társaságot máris nem sok ezer, csupán néhány tucat fajból lehet összeállítani. Elő a milliméterpapírral, a színes ceruzával, radírral! Finomhangolással tervezzék meg az ágyást!