A csapatos élet számos jól ismert előnnyel jár az állatok számára, például csoportban könnyebb elkerülni a ragadozókat vagy táplálékot találni. A két kutató azt az eddig kevésbé vizsgált elképzelést tesztelte, hogy a csapatosság az új, ismeretlen kihívásokkal való megbirkózás során is előnyös lehet, mivel a nagyobb csoportok nagyobb eséllyel tartalmazhatnak olyan egyedeket, akik találékonyságuk vagy tapasztaltságuk révén meg tudják találni a megfelelő megoldást.

Az MTA honlapján is közzétett kísérletben vadon befogott házi verebekből 2 és 6 fős csoportokat hoztak létre, és miután hozzászoktatták őket egy különleges etető használatához, egy-egy átlátszó fedéllel bezárták az etető nyílásait. A tesztek során a nagy csoportok négyszer annyi fedőt nyitottak fel, és 11-szer gyorsabban nyitották ki az elsőt, mint a kis csoportok. Ezáltal a nagy csoportok tagjai hétszer gyorsabban jutottak hozzá aznapi első táplálékukhoz, mint a kis csoportok tagjai, azaz minden csapattag profitált az innovatív társak eredményességéből.

A nagyobb verébcsoportok tehát méretükhöz képest aránytalanul sikeresebbek voltak a problémamegoldásban, ami meglepően hasonlít a logikai feladatok elé állított embercsoportoknál tapasztalt eredményekhez. Ráadásul a városi verebek innovatívabbak voltak, mint a vidékiek, ami arra utal, hogy a csapatos élet különösen a változatos vagy gyorsan átalakuló élőhelyeken jelenthet előnyt a problémamegoldásban.

Liker András és Bókony Veronika fő kutatási területe az élőhelyek városiasodása: házi verebeken vizsgálják az urbanizációnak a madarak viselkedésére és egészségi állapotára gyakorolt hatásait. Ennek egyik eredménye az amerikai cikk.

verebek