A még meglévő állomány védelmére Kelet-Európában, Romániában tették a legtöbbet: megtiltották a tokfélék halászatát és a természetes vizekből származó kaviár előállítását, forgalmazását.

Magyarországon 2002-ben dolgozták ki a Viza 2020 programot, amelynek végrehajtásában a Természetvédelmi Világalap (WWF) is segédkezik. Több alkalommal telepítettek - ugyancsak a tokfélékhez tartozó - kecsegét Ásványráró térségében a Dunába. A 2006-os Nemzetközi Duna Nap keretében pedig Győrött mutatták be a tokfélék megmentésére irányuló akciótervet, amely az élőhelyek rekonstruálása mellett a fajok mesterséges szaporítását is tartalmazza. A 70-es és 80-as években egyébként már folytak kísérletek a vizák kecsegével alkotott hibridjei, az úgynevezett vicsegék tenyésztésére. Beszerzési nehézségek miatt azonban ezek a programok megszűntek.

Magyarországon a Rideg & Rideg Fisch Farm Kft. - tokivadékok szaporítására szakosodott családi vállalkozás - kísérletet tett vizaikra beszerzésére, de az export-import tilalmak és a magyar állatvédelmi jogszabályok ezt nem tették lehetővé. 2008 őszén azonban a megváltozott törvények alapján megadták az engedélyt. Rideg Árpád tavaly áprilisban kapott értesítést arról, hogy két - a Duna-deltából kifogott, szaporításra szánt - nőstény vizát szállítottak egy romániai haltelepre. Az ottani szakemberek egy orosz tokhal-specialistára szerették volna bízni a tenyésztéssel kapcsolatos teendőket, ám ő a vízumkérelem elhúzódása miatt késett, így Rideg kezdhette meg a munkát. Ő magyar pontyokból származó szárított hipofízissel, és a Horváth László professzor által kikísérletezett serkentőanyaggal kezdte meg a szaporítást - sikerrel.

Az egy kiló vizaikra Magyarországra, Homokmégyre került, amelyből 4300 embrió kelt ki. Pannonhalmi Miklós szerint ahhoz, hogy később majd a Dunába helyezzék őket, szakminisztériumi engedély szükséges.