Sarkon fordult irodalom
De itt születtek Rejtő Jenő regényei és operettjei, majd a szerző a frissen készült kézirat oldalaival fizetett: átadta a pincérnek, aki aztán lóhalálában loholt Müller úr kiadójában készpénzre váltani. József Attila itt ábrándozott a ház ínyencségeiről: a Boulanger módra elkészített borjúcsülökről, a sajtos makarónival tálalt madeirás pecsenyéről és a snidlingmártással körített császárfartőről. (A felvétel évében, 1964-ben alapították meg a tiszteletére a költészet napját.)
Aztán változott az étlap: a kávéházból - az ötvenes évek elejétől - könyvesbolt lett. Először a Szikra Nyomda tulajdonába került, 1953-ban aztán az Állami Könyvterjesztő Vállalathoz, 1991 óta pedig önálló kft.-ként működik. A kávéházi szellem viszont megmaradt: az írók továbbra is ott időztek a boltban, akárcsak manapság, amikor például Bächer Iván főz vörösboros-vargányás marhapörköltet, Garaczi László Kukorelly Endrével pingpongozik zárás után. Forgalmas, író-olvasó csomópont volt ez a kép idejében, a hatvanas években is, ahogy Nádas Péter írta: "Az Írók Boltja a diktatúrában a szó minden értelmében az első nyilvános helyek közé tartozott."
És hogy milyen könyveket lát 1964 októberében a svájci sapkás mesterember? Először kerül a kirakatba az előző év verseiből szemezgető antológia, a Szép versek 1963. Az év terméseként még ott sorakozik Radnai Béla Alkalmazott pszichológiája, Cseres Tibor Hideg napok című regénye is. Ha a könyvkereskedők ismerték a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár az évi sikerlistáját, minden bizonnyal csaliként kitettek a tíz legnépszerűbb szerző: Emil Zola, Honoré de Balzac, Thomas Mann, Verne Gyula, Lewis Sinclair, Ernest Hemingway, Lion Feuchtwanger és Lev Tolsztoj köteteiből is.
És ha az idősödő mestert elvarázsolná a kultúra áhítata, hát ott a ház falán a munka ünnepét hirdető plakát májusból. Fel is rémlik előtte Pista hordár alakja, akiről sokat hallott gyerekkorában. A hordár naphosszat állt a Japán kávéház előtt, hogy a ház művészeinek portékáit fuvarozza, megrendeléseket vegyen fel, és tiszteletdíjat hajtson be. Egyszer aztán vidéki pénzbehajtó útra indult. Sosem került viszsza. Miután kiderült, hogy a pénzt elmulatta, szégyenében visszatért szülőfalujába, és beállt napszámosnak.
Az írás és a kép a nol.hu Kultúra rovatában vasárnaponként megjelenő Képmentő-sorozat egy darabja. A szerzők a Népszabadság gazdag fotóarchívumából válogatnak.