Nyaraló víztárolók fátyol alatt
Aki többet meg szeretne tudni a fura küllemű, zöld aszkétákról, elsőként az eladótól kérdezze meg a frissen beszerzett növény nevét. Ha a tudományos név megvan, akkor az internet és a szakkönyvek már segítenek eligazodni a növény kívánalmainak a megismerésében. Egy pozsgással való együttlét kezdetén legfontosabb megtudni hidegtűrését és vízigényét. A legfontosabb és egyben végzetes tévedésekre is alkalmat adó tulajdonságuk a télállóság. Aki nem biztos újonnan beszerzett növénye hidegtűrésében, jobb, ha az első télen a lakásban tartja. Kevesebb a télálló, több a hideg időszakban védett helyre szoruló.
Aki szép és különleges pozsgáskollekcióra akar szert tenni, mindenekelőtt vásároljon egy fényképes könyvet. A pozsgások sajátossága a lassú növekedés, kisebb korukban csinosabbak is, mint az idős példányok, ugyanis ezek gyakran aszimetrikusak lesznek, és fura nyúlványaikkal csak kevesek szemében szépek. Ezért az azonos igényű kisebbeket egy közös tálban lehet tartani. Ha aztán tetszetős összeállítást találnak valamelyik albumban, akkor meg lehet kezdeni a növények beszerzését. Erre a legjobb időpont a tavasz, nyár eleje, mert ilyenkor, aki teheti, a szabadban edzheti növényeit. Ha komoly szándékkal kezdenek a gyűjtéshez, nem szabad bármelyik utcai árustól vásárolni. Érdemes kaktuszgyűjtőktől tanácsot kérni. A világhálón hamar találni klubokat, baráti köröket. De nagyobb kertészeti kiállításokon, vásárokon mindig megjelennek a pozsgástermesztők, akiktől - garantálható jó tanácsokkal - növényt is lehet vásárolni. Egy ilyen alkalom lesz a hét végén az ELTE Füvészkertjében, ahol péntektől vasárnapig a Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Egyesülete kaktuszkiállítást és vásárt rendez.
Tucatnyi családba sorolható a közvetlen rokonságba tartozók között is igen eltérő formájú és életmódú, tízezernél is több pozsgás. A pozsgások különböző trükkökkel védik a nehezen összegyűjtött nedvességet, vannak, amelyek nem is hasonlítanak a növényekre, mások szúrnak, mérgeznek. Általánosságban az is igaz, hogy télen csak kevés nedvességgel, vagy anélkül is elvannak. Ezeket a növényeket sokkal nehezebb kiszárítani, mint kirohasztani. Szobai végzetüket általában a túlöntözés okozza, különösen télen. Meg kell szokni, hogy ezek a növények ilyenkor többnyire tényleg nem igénylik a vizet, vagy csak egészen keveset. Nyáron a szabadban általában elég nekik a természetes csapadék, de öntözni is lehet őket, feltéve, ha számukra megfelelő kaktuszföldben vannak és edényük alatt nincs alátét, vagyis a felesleges víz hamar elfolyik. Érdemes az edény alá kavicsokat, vagy pontosan ezt a célt szolgáló cserépemelőt rakni.
Az amúgy szobában lakó pozsgások, ha a tűző napra kerülnek, meglilulhatnak. Nem kell megijedni, csupán a levelekben lévő anthociánok (festékanyagok) dolgoznak. Egyébként ugyanez a festék felelős azért, hogy a világoszöld, fiatal spárga, idősebb korára sötétedik, majd lilás színű lesz.
Jobb azonban, ha a növények, még ha eredi élőhelyükön, a tűző napon élnek is, az első napozásukkor szórt fényt kapnak. Ez egy szúnyoghálószerű anyaggal könnyen megoldható.
Az agávékat sokan ismerik, jellegzetes tőrózsákban állnak végükön életveszélyesen szúrós leveleik. A meténgfélék már sokkal változatosabbak, ezek látványos, általában a nedvességet meseszerű szárukban őrző, pazar virágokkal kápráztató növények. A selyemkórófélék családjába tartozók már gyűjtőknek, nagyobb tapasztalattal rendelkezőknek valók.
A varjúhájfélék családjába tartozók között sok megél a Kárpát-medencei klímán a természetben és a sziklakertekben is. Szépek, változatos színűek a szedumok, a kövirózsák, a sarjikák, a hájvirágok. Változatosak a pozsgás liliomfélék, közös vonásuk, hogy általában tőlevélrózsát alkotó leveleik vannak, amit jól példáz az idesorolt aloé. A bemutatás nem lenne teljes a kristályvirágok nélkül. Idetartoznak a kavicsnövények is. Ha kedvükre tesznek, igen szép virágokat hoznak.
A messze nem teljes felsorolás végére maradtak a kaktuszok. Vannak közöttük teljes nagyságukban is alig látszó parányok és 4-5 méteres oszlopos óriások. E növények sajátossága általában a levéltelenség, mert amit látunk a kaktuszból, az a húsos szár, a virág és a termés, s amit pedig érzünk, az levél, pontosabban a tövissé módosult levél.
A jövő héten a gépesített hobbikertész gondjairól írunk.
