A legöregebb Vénusz
A mamutcsontból kifaragott, a nőiséget túlzón hangsúlyozó szobor az első olyan alkotás, amely dimenzióban, figurálisan és nemcsak falra karcolva mutatja meg az embert. A bonyolultan kifaragott, fej nélküli szobor legalább 5000 évvel idősebb, mint az eddig előkerült legősibb társai. A szobor előkerülésével nyilvánvaló vált, hogy már az Európába legkorábban megérkezett őseinket is ugyanaz a gondolat foglalkoztatta, mint utódaikat: a termékenység - mondta el Nicholas J. Conard, a Tübingeni Egyetem kutatócsoportjának vezetője.
A mintegy 6 centiméter magas alak vállai szélesek. A mellek és a genitalia is feltűnően nagyméretű a test többi részéhez képest. Ezek a vonások a hasonló, később keletkezett Vénusz-szobrokhoz képest is hangsúlyosabban ábrázoltak, de tulajdonképpen már minden, a gravettikultúra 28-22 000 éves Vénusz-szobrait jellemző vonás megjelenik ezen az alkotáson is, vagyis a most előkerült úgynevezett Hohle Fels-Venus prototípusa a későbbieknek.
A hat darabban előkerült szobrocska rövidke kezein a kézfejeket aprólékosan ábrázolták. Az egyik kézfejen öt ujj, a másikon négy látható. A bal váll és kar sajnos nem került elő. A lábak rövidek és aszimmetrikusak, pontosan úgy, ahogy ez a későbbi Vénusz-szobrokon is megfigyelhető, akárcsak az, hogy nincs fej, a helyén egy lyukat képeztek ki, nyilvánvalóan, hogy felfüggesztve viseljék.
A szobor a barlang aurignaci lerakódásából (40000-28000 év) került elő. A közelében pattintott kövek és állatcsontok voltak. Ezek korát a C-14-es vizsgálat 31000-40000 évesre datálta. A szobor megdöntötte azt a feltevést, hogy az aurignaci kultúra embere csak erős és agresszív állatokat, esetleg sámánokat ábrázolt.
A szobrocskát a nagyközönség a Jégkori Művészet és Kultúra című kiállításon Stuttgartban tekintheti meg 2009. szeptember 18. és 2010. január 10. között.
