Köszler Ferenc tanácsa 14. életévét be nem töltött személy ellen elkövetett emberölésben és személyi szabadság megsértésében mondta ki bűnösnek az asszonyt. Az utóbbi vádpontban azért, mert tette elkövetése előtt férjét - aki hónapokkal korábban kezdeményezte válásukat, és akinél a bíróság elhelyezte közös gyermeküket - bezárta a fürdőszobába. Így indult hároméves fiával a tóhoz, amelynek jeges vízébe tette a gyermeket, aki abba belefulladt.

A bíró indokolása szerint nem állt helyt az a védői felvetés, hogy az asszony kiterjesztett öngyilkosság elkövetését tervezte, mivel valóságban egy emberölés után vetett volna véget életének.

Köszler Ferenc utalt arra az ítélethirdetés során, hogy súlyos kettősség volt észlelhető a Lubomíra Höff által a bíróságon elmondottakban. "Nehéz volt eldönteni, hogy a gyereket sajnálja, hogy meghalt, vagy saját magát" - mondta.

A bíró megjegyezte: a vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, de személyiségzavaros, ez azonban nem befolyásolta tette elkövetésekor, hogy felismerje annak következményeit. Márpedig abból, hogy az úszni nem tudó gyermeket az egyméteres, jeges vízbe tette, egyértelmű, hogy kívánta annak halálát.

Az ítélet nem jogerős, mivel az ügyész három nap gondolkodási időt kért, a vádlott pedig jelezte, enyhítésért fellebbez.

A nő azt kérte a bíróságtól, hogy Szlovákiában tölthesse le büntetését.