140 évesen még mindig fiatalos
A kék csodát 1873. május 20-án szabadalmaztatta Jacob Davis szabómester és Levi Strauss San Franciscó-i méteráru-kereskedő. A szabómester és a kelmeárus közös terméke már évekkel korábban megszületett, egy favágómester megrendelése nyomán.
Az első farmernadrágok fehér vitorlavászon-szövetből és kék színű erős vászonból készültek, a zsebek megerősítéséhez már a korai években is szegecseket használtak, ami a nadrág egyedi jellegét is adta. Kereslet főleg a kék nadrágok iránt volt. A ruhadarab Levi’s (Levié, Levi terméke) lett Levi Strauss után.
A nadrágok a franciaországi „serge de Nîmes” után denimnek is nevezett anyagát már a 16. században is ismerték Európában, sőt, Magyarországon is gyártottak hasonló szövetből készült egyenruhákat a katonák számára az 1840-es években. Az újítás tehát nem a szövet, hanem a nadrág fazonja és megerősített varrása volt.
A ma legelterjedtebb jeans egy nagyon hasonló, de olcsóbb eljárással készült szövet, melyet Olaszországban gyártottak eredetileg. Nevét Genováról kapta, ahol a terméket hajóra pakolták. A kikötőváros angolosan eltorzított nevéből lett a jeans.
A denim és a jeans tehát két különböző szövetet takar, előbbi tartósabb, utóbbi viszont olcsóbb, így idővel az vált elterjedtebbé, és a jeans név pedig átszállt a kék denimre is, amiből a Levi’s nadrágok készültek – ez lett a blue jeans.
A farmert az 1920-as évekig kizárólag munkaruhaként viselték, először a farmerek és cowboyok, majd a gyári munkások is. Nők és férfiak egyaránt hordták, a férfi modellek hasítéka elől volt, mint a mai nadrágoké, a nőké jobb oldalt, s fémgombokkal záródtak. Utóbbi változat néha fel-felüti a fejét a divatban, de a mai modellek alapvetően a férfi fazont utánozzák és gombok helyett zipzárral záródnak.
Az 1930-as évek western filmjeinek jó- és rosszfiúi már farmerban ülték meg lovaikat, így a ruhadarab lassanként a szabad és vad élet szimbólumává vált.
De a farmerviselés csak az 1950-es években vált igazán divattá és a merev társadalmi szokások elleni lázadás szimbólumává. Olyan sztárok viselték, mint Marlon Brando, James Dean vagy Marilyn Monroe. A farmernadrág addigra már átesett néhány formai változtatáson, így munkaruhából szabadidő öltözékké vált, de az idősebb generációk ellenszenve miatt sokáig be sem engedték színházba vagy étterembe azokat, akik farmert viseltek. Az 1960–70-es évektől a farmervászonból már nem csak nadrágot, hanem szoknyát, zakót, kabátot és cipőfelsőrészt is készítettek, mind szélesebb társadalmi rétegekben vált elfogadottá és Európában is megkezdte hódító körútját.
A nagyobb divatházak ennek ellenére is csal a 80-as, 90-es években fedezték fel a denimet, mint alapanyagot. Addigra a farmer már kevésbé hasonlított mind az ősmodellekre, mind a 60-as, 70-es évek divatos fazonjaira.
A farmer a legtipikusabb képviselője azoknak a divatirányzatoknak, melyek nem felülről, a gazdagok és szépek világából indult hódító útjára, hanem épp ellenkezőleg, a társadalom legalsóbb rétegeinek munkaruhájából nőtte ki magát státusszimbólummá.
A Levi’s nem is maradt sokáig vetélytárs nélkül. Első és legnagyobb konkurenciája a H. D. Lee cég volt, amelyet Paul David Lee alapított 1889-ben. Lee is előállt a saját emblematikus fazonjával, az „All Unionnal”, a farmerből készült kezeslábassal 1913-ban. A két cég a mai napig létezik, mellettük több nagy márka is megjelent a piacon a maga emblematikus fazonjával, színeivel és anyagával, például a Diesel, Mustang és a Wrangler.
Napjainkban a Levi Strauss & Co. a világ egyik legnagyobb ruházati cége, mely 110 országban értékesíti termékeit. A farmer anyagokat azonban már nem Európa patinás cégérű szövödéiben gyártják, hanem főleg Kínában, ahol a világ „farmerkészletének” felét állítja elő mintegy 6000 cég.
