Stahlbaum tanácsos, egy táncoló pár, egy maci és az Egérkirály fogadja a Google nyitóoldalára kattintókat. Ma 120 éve mutatták be ugyanis A diótörőt a szentpétervári Marinszkij színházban.

A diótörő ötlete Ivan Vszevolozsszkijtól, a Cári Színházak egykori főigazgatójától származott. E. T. A. Hoffmann A diótörő és az egérkirály című meséjéből Marius Petipa koreográfussal olyan mesebalettet akart rendeztetni, amely minden addigit felülmúl és szebbnél szebb jelmezeket kívánt felsorakoztatni, hiszen kitűnően értett a jelmeztervezéshez.

A Hoffmann-mesének a népszerű francia írótól, ifj. Alexandre Dumas-tól származó változatát nyújtotta át Petipának. Már Dumas is, de még inkább Petipa, egészen megváltoztatta az eredeti mesét. Két képre osztotta a balettet. Az első képben megtartotta a karácsonyesti jelenetet, de a másodikban eltűnt a mese fonala, helyét az önmaga alkotta pazar látványosság - Cukorország - foglalta el.

Csajkovszkij kevés lelkesedéssel állt neki a mű megzenésítéséhez, ugyanis úgy érezte, a pazar díszletek és jelmezek, amiket a főigazgató elképzelt, veszélyeztetik a zene érzelmi tartalmának átélését. A mesetéma érdekessége volt az, ami miatt mégis elfogadta a felkérést. Csajkovszkij rövid idő alatt, 1892 elejére elkészült a zenével. A hangszerelés érdekessége, hogy cselesztát is alkalmazott. A balettből egy kivonatot, az ún. Diótörő szvitet már március 7-én bemutatták egy szentpétervári koncerten. A teljes mű nagy sikerű bemutatójára 1892. december 18-án került sor a Marinszkij Színházban.

A Magyar Királyi Operaházban először 1927. december 21-én mutatták be Brada Ede koreográfiájával.