Bár az orosz földgáz beszerzési ára valóban lényegesen alacsonyabb, mint tavaly októberben, a beszerzési ár csökkenését jelentős mértékben ellensúlyozza a dollár erősödése - ismeri el az orosz importár esését Seszták Miklós nemzeti fejlesztési tárcavezető Tóth Bertalan szocialista képviselő írásbeli kérdésére adott parlamenti válaszában. Azt, hogy ez a tarifa mennyiről mennyire változott, illetve a hatást milyen mértékben rontja a dollár erősödése, az anyagot szokásától eltérően személyesen jegyző miniszter nem részletezi.

Seszták Miklós ezen túlmenően is hosszan sorolja a gázárcsökkentés elleni érveket. Megjegyzi, a hazai gázárakra csak 10 százalékos hatást gyakorol az olajárváltozás, ellenben hatnak az árra a gáztőzsdék, a berendezések - olajártól nyilván nem függő - áralakulása és az önköltségen számolt hazai kitermelés is. Egyszersmind a költségek ellenőrzése, az árak kiszámítása felelősségét a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatalra (MEKH) hárítja.

A tárcavezető elismeri, hogy az orosz gáz beszerzését végző állami MVM jogszabálysértően nem hajlandó elárulni a MEKH-nek az általa importált orosz gáz árát. Ezt Seszták Miklós az üzleti titokkal kapcsolatos fokozott óvatossággal magyarázza, de szerinte a MEKH az ügyben eljár, bírságol és egyeztet.

Seszták Miklós és a Fidesz a rezsicsökkentés elleni új keletű harcban az energialobbinak a szociálliberális érában megszokott, láthatólag instant elővehető érvkészletből válogat. Az orosz gázimportár és annak változása továbbra is titok. Orbán Viktor február közepi, az orosz elnök látogatását követő háttérbeszélgetésen ugyan elhangzott egy ezer köbméterenkénti 260 dolláros szám, de bennfentesek az idő tájt 250-303 dolláros tarifáról is tudni véltek. A magyar kormányra nehezedő gázárcsökkentési nyomás mértéke nehezen számítható. Mindenesetre a nyersolajár, amitől állítólag részben vagy egészben függ Magyarország dollárban számolt orosz tarifája, az elmúlt fél év során megfeleződött. Az orosz gázszállításokért felelős Gazprom szintén február közepén nyilvánosságra hozott becslése szerint az olajáresés európai vevői számára 35 százalékos áresést hoz. Noha az nem tudható, hogy az állam berkeiben pontosan mi alapján számolgatnak, a forint a tavalyi év átlagához képest idén 17 százalékot gyengült a dollárhoz képest. Mindezek legalábbis több mint tízszázalékos gázárcsökkentő nyomást mutatnak. Az érvelés másik - szintén régi - trükkje, hogy míg az árra nem ható, úgymond szinte lényegtelen (más esetben emelkedő) tételekről kínos részletességű képet kaphatunk, addig az árat ténylegesen alakító termékek áralakulásába nem kapunk betekintést, valamiféle közmegegyezésként feltételezve, hogy ama tarifák emelkednek vagy legalábbis nem alapoznak meg további rezsicsökkentést.

A tárcavezető az árak kiszámításának felelősségét a MEKH-re tolja, amaz pedig, mint korábban tapasztaltuk, viszont. A rezsicsökkentés elleni kommunikációs gépezetben ugyanakkor némi zavarra utal, hogy míg a tárcavezető az olajár hatását 10 százalékra teszi, addig a MEKH ugyanaznap kiadott közleménye szerint az árképletben az olajtermék-alapú ár 25 százalékos súlyú. Megjegyzendő, az orosz, illetve a korábbi évek hazai energiaár-érveléséhez képest mindkét számarány meglepően alacsony. A 2013-as kétszer 10 százalékos rezsicsökkentés során a magyar kormány nem vagy jóval kevésbé hivatkozott a szakhivatal előkészítő munkájára, de a tervezett csökkentést megelőlegezve még 2014 elején is csupán "adatokat kértek" a szervezettől.

Mindezek kísérteties hasonlítanak 2009 elejére, amikor a Bajnai-kabinet egy ideig figyelmen kívül hagyta a nemzetközi olajáresés hatását. Ezt az időszakot a rezsiharc jegyében amúgy a Fidesz is előszeretettel idézi fel.