A MEKH lapunknak adott nyilatkozata szerint „a lakosság által fizetendő árakat a nemzeti fejlesztési miniszter állapítja meg. Az egyes energiatermékeknek saját piacaik vannak, melyeken az árak alakulását számos tényező befolyásolja. A MEKH a törvényekben meghatározott időpontokban, a körülmények teljes körű mérlegelésével tesz javaslatot a miniszternek az egyetemes szolgáltatás áraira”.
Hozzáteszik: a hivatal saját hatáskörébe csak a hálózati és csatlakozási díj tartozik, amire az olajár nem hat. A két válasz azon túl, hogy hangnemében élesen elüt a rezsiharc eddigi határozott szóhasználatától, akár úgy is értelmezhető, mintha a felelősséget a kormány a hivatalra, a hivatal pedig a kormányra tolná.
Tavaly év elején – amikor a nemzetközi olajárak még az egekben jártak – egész mást hallhattunk. Rogán Antal vezetésével, komoly médiatámogatás mellett, úgymond a várható nemzetközi árak vizsgálatára a MEKH szakmai támogatásával rezsimunkacsoport alakult.
El is készült egy ismeretlen tartalmú jelentés a jövőről, ami alapján a gáz ára áprilistól 6,5, az áramé szeptembertől 5,7, a távhőé pedig októbertől 3,3 százalékkal csökkent. A nemzetközi tőzsdék ezt, mondhatni, kevéssé vették figyelembe: az olajárak a hordónkénti 110 dollár körüli szintről az év végére 55 dollárra estek. Arra, hogy ez – akár csak saját tavalyi módszertanuk alapján – lehetőséget nyújt-e legalább utólagos rezsicsökkentésre, szintén nem kaptunk választ.
Lapunk számításai szerint az olajárzuhanás alapján az Orbán-kormánynak akár több mint tíz százalékkal is csökkentenie kellene a lakossági gázárat. Kiindulópontként megnéztük, hogy az „elmúltnyolcév” kabinetjei a lakossági gázárban miként követték a nemzetközi piacot. (A tavalyi rezsicsökkentést már a Fidesz is ezzel magyarázta.) Tekintettel voltunk az olajáreséskor rendre felmerülő „szakmai ellenérvekre” is. Így például az árfolyamhatásra (forintban számoltunk), illetve hogy a hazai rezsiben háromnegyed évvel később érvényesülnének az olajárak. (E kevéssé igazolt tétel miatt kilenc hónappal azért eltoltuk a gázárat.)
Más nyilvános árfolyamok az olajtól függnek. A nem nyilvános adatok hatását nem ismerhetjük, de azok valahogy furamód mindig felfelé húzzák az árat. Ilyen például az oroszok ránk szabott gáztarifája, amiről leginkább csak dezinformációk keringenek. Ráadásul az idén lejáró, elvileg érinthetetlen olajáralapú magyar–orosz képletet az utóbbi időkben sűrűn csiszolgatták. Noha tényleg csökkent az orosz tarifának a hazai gázárra gyakorolt hatása, egyes félrevezető értékelésekkel szemben az továbbra is döntő.
Mindezek alapján kimondható, hogy a 2003–2008 közötti szociálliberális korszakban, a – mégoly feszültségteljes – gázár alapvetően követte a nemzetközi olajárat. (A Fidesz rezsihadjáratának fő érve ellenére tehát a szocialisták nem önszántukból emeltek, hanem – például a benzinhez hasonlóan –a piaci hatást érvényesítették.) Ám 2009–2011 ebben törést hozott: az olajárak akkori összeomlása ellenére a díjat alapvetően a Bajnai-kabinet is emelte, a nemzetközi hatások csupán egy – a KSH éves átlagában fel is oszló – árcsökkentéssel gyűrűztek be. 2012-ig a KSH szerint az Orbán-kabinet alatt is nőtt a – főleg a legszegényebbeket sújtó – rezsi. A szintet az időszak végére azonban a – forintgyengülés sajnálatos hatását is tükröző – olajár ismét túlhaladta.
A Fidesz ezután egy laza mozdulattal levette a nemzetközi árak jármát, és valamiféle, azóta sem bizonyított „luxusprofit” állítólagos kivonásával rendre alacsonyabb árakat hirdetett. A rezsicsökkentéssel viszont látnoki módon megelőlegezték az olajárak mostani zuhanását. Eme összeomlás ellenben oly méreteket öltött, amiből a forintgyengülés dacára is további mintegy tízszázalékos lakossági gázárcsökkentés adódik.
A KSH szerint a lakosság tavaly 104 forintot fizetett a gáz köbméteréért, míg a 2003-as szinteken alapuló módszertanunk szerint a mai olajárból 80–90 forint közötti szint következik. Megjegyzendő: ha a forint nem zuhant volna a dollárral szemben, további több tíz százalékkal kellene csökkenteni. Kérdés, ebből mennyi tudható be a globális piaci harcoknak és mennyi a kormány sara. A helyzetet látván szakértők elképzelhetőnek tartják: az orosz tarifánk a határon tényleg csökkent, a gázt átvevő, MVM-tulajdonú nagykereskedő viszont az előnyt – tetemes veszteségeit enyhítendő – lenyeli.
Az árcsökkentésre vonatkozó MSZP- és DK-javaslatra a Fidesz egy „elmúltnyolcévező” közleményen túl érdemi választ nem adott. A helyzet kísértetiesen hasonlít 2009-re, amikor a nemzetközi olajáresés dacára Bajnaiék sokáig süketek maradtak az akkor ellenzéki Fidesz által még hangosan követelt árcsökkentésre.
A mostani kormánypárt szintén elővethetné a kilenc hónapos csúszásról szóló, az egykori szocialistákra jellemző érvet, de ez a jelek szerint a Fideszt az elmúlt években nem zavarta. Nem sok jóval kecsegtet, hogy tavaly már év elején kihirdették az egész éves csökkentési tervet.
