Szervezetten manipulálhatták a dohánykoncessziók kiosztását a tavalyi trafikpályázaton – körvonalazódik a Demokratikus Koalíció (DK) által a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól (NFM) kiperelt pályázati anyagok alapján. A Népszabadság eddig hét, az ország különböző pontjairól találomra kiválasztott település pályázatainak a pontozását vizsgálta át. Mindenütt ugyanazt találtuk: erősen tendenciózusnak tűnő pontozást, amely nem történhetett volna meg, ha a trafikpályázatokat objektíven és anonim módon bírálják el.

Amint arról beszámoltunk: a trafikpályázaton összesen 120 pontot lehetett elérni. Ebből hatvanat objektív szempontok alapján osztottak ki, többek között a nyitvatartási idő és az üzemeltető lakóhelye alapján. A másik hatvan pontot a pályázó üzleti terve alapján, de a bírák szubjektív döntése alapján lehetett kapni. Utóbbi esetben semmi sem kötötte meg a bírálók kezét, nem határozták meg, hogy mire, miért, mennyi pontot adhatnak.

A bírálók nem tudhatták, hogy kinek a pályázatáról döntenek, sőt még azzal sem kellett feltétlen tisztában lenniük, hogy az adott településen összesen hány koncessziót lehet kiosztani. Ennek ellenére a bírálók minden, lapunk által megvizsgált település (Baja, Gödöllő, Csömör, Szekszárd, Törökbálint, Dunakeszi, Soltvadkert) esetében pontosan annyi 50 pontnál többet érő üzleti tervet találtak, amennyi koncessziót a városban ki lehetett osztani. Se többet, se kevesebbet. Ráadásul az összes vesztes pályázat üzleti terve 25 pontnál kevesebbet kapott – a nyolc település 300 pályázója közül egy sem könyvelhetett el 25-50 közti pontszámot az üzleti tervére.

Korábban több alkalommal próbáltuk az ügyben szóra bírni a trafikpályázatért felelős fejlesztési tárcát és a lebonyolító Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (ND) Zrt.-t, hogy adjanak magyarázatot a trafikpályázatok furcsa pontozására. Választ  eddig nem kaptunk, így arról sem tudni, hogy terveznek-e bármiféle belső vizsgálatot az ügyben.

Pedig a trafikpályázati értékelőkben és jegyzőkönyvekből eddig városról-városra visszaköszönő furcsaságoknak logikusan csak két magyarázata lehet. Az egyik: a bírálók jóhiszeműen jártak el, csak minden településen valahogy éppen annyi felkészült, jó üzleti tervet benyújtható vállalkozó jelentkezett, ahány kiosztható koncesszió volt. Hasonlóan: a többi jelentkező ellenben hiába produkált jó objektív pontokat, ám rejtélyes okokból egytől-egyig mind csapnivaló üzleti tervet készített.

A másik logikus magyarázat, hogy valahol, valakik manipulálták a pontozást, a győztesnek szánt pályázók üzleti terveit igen magasra, míg a későbbi vesztesekét igen alacsonyra állították be. Így lehetett ugyanis biztosan nyerő helyre juttatni az esetlegesen harmatos objektív pontokat hozó, ám annál jobb ajánlással érkező jelöltet is.