Szubtrópusi dzsungel Budapesten
A Fővárosi Állat- és Növénykert (Fánk) a világ legrégebbi állatkertjei közé tartozik: jelenleg globálisan mintegy tízezer hasonló létesítmény működik, és a miénk minden számítás szerint benne van az első harmincban. Műemléki állatkertből csupán hat van – a kor és az érték alapján ebben a mezőnyben a dobogósok közé tartozunk. A Fánk úgynevezett városi állatkert volt – ez régen általánosnak számított, ma viszont ritkább, mindenesetre tipikusan urbánus műfajról, a polgárosodás korában létrejött kulturális intézményről van szó. Alapterületére nézve viszont a miénk a bolygó egyik legkisebb „nagy” állatkertje: mindössze 10,8 hektár, és az európai fővárosok közül csak Belgrád, Bukarest és Tirana rendelkezik kisebbel.
Ha meg akarjuk magyarázni, mi indokolja, hogy a Fánk továbbra is a Városligetben, a belváros peremén működjön, elég a fentieket végiggondolni: a hagyomány, az egyedülálló műemléki környezet és a speciális kulturális ismeretátadási, illetve közösségi funkciók, amelyek egy sok utazást igénylő külterületi szafariparkban nem feltétlenül érvényesülnének. Ugyanakkor a terület bővítése mellett is szólnak komoly érvek: az állatkert a szűk helyen is prosperál, de az utóbbi években minden fejlődési lehetőséget kihasznált, és a helyszűke miatt számos „karizmatikus” állat tartását fel kellett (vagy a jövőben fel kellene) adni: elbúcsúzhatnánk az elefánttól, a medveféléktől, a nagymacskáktól, az orrszarvúktól – mint ahogy el kellett köszönnünk a nagy testű patások többségétől vagy a csimpánzoktól is. A kifutók területe már csak más fajok életterének vagy a látogatótereknek a kárára növelhető – és az nyilván nem reális opció, hogy a parkból kiszorulnak a látogatók.
Ahogy Persányi Miklós igazgató kérdésünkre fogalmazott: az állatkert egyrészt jó helyen van – hiszen a rendszerváltás óta őrzi egymillió fölötti éves látogatottságát (a szabadidő-eltöltési szokások radikális megváltozása ellenére), és a főváros legnépszerűbb kulturális-idegenforgalmi attrakciójának számít –, másrészt viszont be van szorítva a Dózsa György út, a vasút és a Vidám Park közé. – Ha körülnézünk Európában, azt látjuk: Amszterdamtól Bécsen át Koppenhágáig mindenhol meg tudták oldani a területbővítést az intézmény kiköltöztetése nélkül, és kivétel nélkül mindenütt az történt, hogy a növekedéssel arányosan gyarapodott a látogatók száma is.
Az igazgató leszögezte: bár a jelenlegi elképzelések szerint Budapesten a bővítés a Vidám Park területének átvételével valósulhat meg, a Vidám Parkot nem azért fogják bezárni, mert az állatkertnek kell a hely, hanem azért, mert tönkrement (és a közpénzből üzemeltetett, veszteséges szórakoztató parkok fenntartása piacgazdaságokban sehol sem jellemző). Összességében (részben MÁV-telkek felhasználásával is) várhatóan 18 hektárra nő majd az új park területe, ami új funkciók befogadását is lehetővé teszi. Egyrészt megmaradnak a Vidám Park műemlék játékai (például a zenélő körhinta), másrészt lesznek különböző korosztályoknak szánt tematikus játszóterek, játszóházak és „kalandutak”.
Természetesen több lesz a tipikusan állatkerti látnivaló is. Rövid távon – akár már jövő tavasztól – megjelenik a magyar mesék kertje a magyar állatmesevilághoz kötődő bemutatókkal, a majorsági élet „szereplőivel”, állatsimogatóval, pónilovardával. Ez a tematika a második körben kibővülhet állatterápiás helyiségekkel, madárkórházzal (olyan létesítményekkel, amelyek most sanyarú körülmények között az állatkerten kívül üzemelnek. Ezzel párhuzamosan megkezdődhet egy másik látványosság tervezése és kiépítése: egy óriási üvegház – úgynevezett biodóm –, amely két hektáron Európa legnagyobb szubtrópusi dzsungelével csalogatná a vendégeket, megnövelve a kert téli kihasználtságát. (Hasonló is csak kevés van a kontinensen, például Göteborgban és Lipcsében – utóbbi önmagában évi félmillió látogatót fogad.) A hatalmas üvegépületet a Széchenyi fürdő használt termálvizével fűtenék, és – több részre osztott, akár trópusi klímát is nyújtó belső terét – az elefántoktól a délszaki lepkékig számtalan látványos fajjal népesítenék be, bemutatva, milyen lehetett itt az élet tízmillió évvel ezelőtt (mivel akkoriban a Pannon-tenger is határos volt a mai Budapest területével, készülne egy termetes tengeri akvárium is).
A „régi” állatkert területén négy nagy kiállítási egység maradna: a már működő Varázshegy, az óvilági zóna (az afro-eurázsiai fauna bemutatására), az újvilági régió (Dél-Amerika, Ausztrália és Óceánia állatvilágával), valamint a botanikus kert.
Persányi Miklós szerint a bővítés után várható látogatószámról csak becslések vannak, de azt biztosra veszik, hogy az új létesítményegyüttes több vendéget vonz majd, mint a mai állatkert és Vidám Park együttvéve (ez évi 1,3 milliónál nagyobb számot jelent). A fejlesztéseket alapvetően uniós forrásokból tervezik, a kezdés időpontja pedig csak a főváros döntésén múlik.
