Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes újabb, már-már delejes körmondatokkal igyekszik vázolni, mit is gondol jelenleg a kormány a leendő központi közműszolgáltatóról. A szocialista Tóth Bertalan írásban azt kérdezte a kormányfőtől, mitől változott meg a "nemzeti közműszolgáltató" koncepciója. Miként arra korábban lapunk felhívta a figyelmet, a kormány a tervezett közműszolgáltatásról szóló legutóbbi határozatában egy tollvonással törölte azt a kitételt, miszerint az új állami tulajdonú holdingnak "nonprofit alapon, a szolidaritás elvét figyelembe véve, kis ráfordítással, fenntartható módon" kell működnie. Új célként ellenben azt jelölték meg, hogy "a nemzeti közmű-szolgáltatási rendszer a földgáz-, a villamosenergia- és a távhőszolgáltatás tekintetében piaci alapokon kerüljön megszervezésre".

A kormányfő helyett válaszoló Semjén Zsolt szerint ugyanakkor ebből nem lehet a kormányzati szándékok és alapelvek változására következtetni. Szerinte "a kormányhatározatokban foglalt rendelkezések teljesültek, a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében indokolt volt azokat hatályon kívül helyezni". Ez másként nem értelmezhető, mint hogy a közműcég már megalakulása előtt nonprofittá, szolidárissá, kis ráfordításúvá és fenntarthatóvá vált, így most, hogy hamarosan tényleg megalapítják, eme "szabályt" már törölhették és jöhet a piaci működtetés.

A miniszterelnök-helyettes hozzáteszi: míg a korábbi kormányhatározatok alapelveket fektettek le, addig az újak már konkrét, de az alapelveknek nem ellentmondó intézkedéseket tartalmaznak. Szokás szerint unortodox közgazdasági felfogása szerint ugyanis "a nonprofit és a piaci alapú működés nem zárja ki egymást".

A nonprofit új keletű definíciója szerint "más szolgáltatókkal ellentétben az állam nem a külföldi részvényesek profitelvárásai, hanem az ellátásbiztonság és a magyar fogyasztók érdekeit szem előtt tartva végzi tevékenységét, a megtermelt javakat nem a nyereség realizálására, hanem a szolgáltatás bővítésére és fejlesztésére fordítja. A piaci alapú működés ugyanakkor azt jelenti, hogy az állami szolgáltató az államháztartás és a magyar adófizetők érdekében eredményes és kiszámítható gazdálkodásra, pénzügyi szempontból hosszú távon fenntartható működésre törekszik."

Vagyis: nonprofit lesz, de eredményt, javakat termel, vagyis forprofit. A külföldi részvényesekkel kapcsolatos kitétel bizonyára nem vonatkozik a szintén bekebelezés előtt álló távhőszolgáltatókra, hisz a szektor szinte kizárólag közösségi - önkormányzati - tulajdonú. A jelek szerint a kormány azt igyekszik eme hosszas mondatfüzérekkel körbeírni, hogy a leendő állami társaság nyereségét a költségvetés nem veszi majd fel osztalékként, hanem azt bent hagyják a cégben. Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy a jelenleg eredményesen működő állami társaságok - az energetikában például az MVM vagy a részben állami Mol - példája ennek szögesen ellentmond.

Semjén Zsolt hozzáteszi: a piaci alapú működés magában foglalja azt is, hogy az állam nyitott piaci környezetben, az összes szolgáltatóra érvényes hazai és uniós szabályozás betartásával, nem megkülönböztetett módon versenyez az ügyfelekért.

Annak ellenére tehát, hogy a szolidáris működésről szóló pontot törölték, a miniszterelnök-helyettes leszögezi: a szolidaritás változatlan cél. Az állami modell lényege éppen az, hogy nem egyéni vagy csoportérdekeket vesz figyelembe, hanem átfogó közösségi szempontok alapján, a kormány társadalompolitikai elképzeléseivel összhangban végez piaci tevékenységet. (Ezt az ismert eredményességű szocializmusban sem fogalmazták volna meg kerekebben. Talán nem véletlen, hogy a Fidesz figyelmeztetései ellenére Semjén Zsolt korábban előszeretettel használta az államosítás szót is.)

Így az ellátás biztonságának növelése, az adatok, elszámolások átláthatóságának biztosítása, a rezsicsökkentés fenntartása, az ügyfélkiszolgálás egyszerűsítése, gyorsítása és elérhetőbbé tétele mind a közösségért érzett állami felelősségvállalás jegyében valósulnak meg, nem pedig magánérdekből - fűzi hozzá. Később megismétli azt az elvet, hogy több szolgáltatás azonos feladatainak központosításától hatékonyságjavulást várnak, a megfelelő üzemméretet 2-3 éven belül érhetik el. Szintén emlékeztet, hogy az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltatót február 28-ig hozzák létre 15 milliárd közpénzből. Némileg meglepő fordulatként ugyanakkor közli, hogy a központi közműcég előkészítésével kapcsolatos mindennemű belső anyagot titkosították, mert ha ezt más piaci versenytársak megismerhetnék, az súlyosan sértené az állam és polgárai érdekeit. (Eme indoklásnak nincs ismert alapja, nincs hasonló szolgáltatásra készülő versenytárs, a távhőszolgáltatás kifejezetten monopolisztikus, a beszerzési lehetőségek elvileg mindenki számára nyitottak, a gyakorlatban pedig a magyar kormány úgy juttat kedvezményes beszerzési lehetőségekhez cégeket, ahogy akar.) Néhány sorral lejjebb Semjén Zsolt a hárommilliárd forint közpénzből létrehozandó Központi Adatgyűjtő és Feldolgozó Zrt. kapcsán is az átláthatóság nagyfokú igényét hangsúlyozza. (Eddig nem lehetett hallani olyan híreket, hogy a közműcégek közötti adatáramlással bárminemű probléma lett volna.)

Arra a kérdésre, hogy eddig mennyit költöttek az előkészítésre, Semjén Zsolt mellett Lázár János a Miniszterelnökség és Pintér Sándor a Belügyminisztérium (BM) részéről is hasonlóképpen úgy válaszolt: a feladatot munkatársaik munkaidőben végezték, ennek költségét külön nem mérik, a BM-ben óránként bruttó 2459 forintot keresnek, külső tanácsadókat nem vettek igénybe.