A görög gazdasági és adósságválság már olyan szintre ért, hogy a piacokon az sem okozna meglepetést, ha a B tervet vennék elő, és valóban kilépnének az euróövezetből, minthogy egy utolsó pillanatos megegyezés után sem gyújtanának görögtüzeket a hitelezők főhadiszállásán. Az egyszerűen csak „grexit”-ként emlegetett kilépés tiszta helyzetet teremtene, míg egy újabb, megszorításokhoz kötött segélyprogram elindítása legfeljebb az agóniát hosszabbítaná meg – amennyiben a kilábalási folyamat megerősítéséhez, a versenyképesség visszanyeréséhez nem tud érdemben hozzájárulni.

Immár a sokadik végkifejlet előtt állunk, de a döntést övező kételyek csak nem oszlanak. Alekszisz Ciprasz kormányfő az eurócsoport vezetőivel immár hónapok óta tárgyaló Janisz Varufakisz hatáskörének megcsorbításával reagált azokra a vádakra, melyek szerint pénzügyminisztere időrabló, amatőr szerencselovag módjára képviseli országa érdekeit. Maga a miniszterelnök pedig a választói felhatalmazás megerősítéséről beszélt egy hétfő éjszakai tévéadásban. Pártja, a januári választásokat a megszorítások merev elutasításával megnyerő baloldali Sziriza vezetőjeként ugyanis a nép megkérdezése nélkül nem ír alá a mandátumát meghaladó megállapodást – szögezte le.

Varufakisz pénzügyminiszternek jól jön a bukó Alkis Konstantinidis / Reuters

Most épp az állami alkalmazottak áprilisi bérének kifizetéséhez keresik a forrásokat, május 6-án pedig a Nemzetközi Valutaalapnak kellene átutalniuk 200 millió euró törlesztőrészletet, majd a hónap közepéig további 7,2 milliárd eurót kellene valahonnan szerezniük – írja a Bloomberg. Ciprasz mégis bizakodó. Mint mondta, a százméteres távból hetvenet egyedül futottak le, a maradék harmincat a hitelezőkkel közösen kellene megtenniük, és együtt kellene célba érniük. Közben a hazai bizalmi tőke is gyorsan olvad: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint az emberek fele hajlik egy új hitelezői egyezség megkötésére, míg a keményebb fellépést sürgetők arány 36 százalékos.