Öregedő munkavállalók: rájuk leszünk utalva
A javuló életkörülmények, a fejlett egészségügyi ellátás hatására emelkedő születéskor várható élettartam, az évtizedek óta csökkenő házasodási kedv illetve az alacsony termékenység következtében az idősek részaránya folyamatosan nő Európában. Azzal szinte mindenki tisztában van, hogy ennek egyenes következménye. az államoknak egyre több pénzt kell fordítaniuk nyugdíj kifizetésekre. A finanszírozhatóság érdekében az európai országokban és Magyarországon is olyan intézkedéseket vezetnek be - nyugdíjkorhatár emelés, korai nyugdíjba vonulás feltételeinek szigorítása, a helyettesítési ráta mérséklése - amelyek korlátozni próbálják a nyugdíjterhek gyors növekedését.
Van egy másik egyelőre kevésbé tudomásul vett következménye a társadalmak öregedésének: a második világháború utáni bébi-boom alatt születettek nyugdíjba vonulásával komoly csökkenés várható a munkaerő kínálatában, amivel a jelenlegi pénzügyi-gazdasági válság lecsengése után számos európai állam kénytelen lesz szembesülni. S miként lehet növelni a kínálatot? Elméletileg három módon. Rövid távon a bevándorlás ösztönzésével, hosszú távon a gyerekvállalási kedv javításával. Másrészt a munkaképes kor újradefiniálásával, amely következtében a fiatalok korábban kerülnek ki az iskolarendszerből a munka világába, illetve az idősebbek később hagyják el azt. A harmadik megoldás az élőmunka termelékenységének, produktivitásának a növelése – írják a GKI Gazdaságkutató Zrt. munkatársai, Adler Judit és Petz Raymund, az „Idősek a pályán: fair play?” című tanulmányukban.
Hogyan vélekednek a munkáltatók az öregedő társadalmakról? Miként kezelik ennek munkahelyi következményeit? Milyen intézkedéseket tettek a jövőbeni munkaerő-hiány enyhítésére, az idősödő dolgozók speciális igényeinek kielégítésére? Ezek a kérdések kifejezetten fontosak, hiszen az aktív életszakasz hosszabbítására vonatkozó kormányzati politikák sikeressége nagyban függ a befogadó közeg, azaz a munkáltatók magatartásától. A kérdések megválaszolására még 2005-ben összeállt egy nemzetközi kutatási konzorcium a hágai székhelyű Netherlands Interdisciplinary Demographic Institue vezetésével. A kutatás a „Fair Play for Older Workers” nevet kapta. Az évek során a kutatók az Egyesült Királyságban, Görögországban, Hollandiában, Spanyolországban és a GKI révén Magyarországon vizsgálódtak. Megpróbálták felderíteni az idősebb korosztályok, azaz az 50 év feletti munkavállalók foglalkoztatási gyakorlatával összefüggő munkáltatói véleményeket, szándékokat és kilátásokat.
A következő évtizedek munkaerőhiánya a vizsgált öt ország közül négyben bekerült a három legfontosabb tényező közé, egyedül Magyarországon kapott negyedik helyezést. Ugyanakkor mind az öt államra igaz, hogy a megkérdezettek a munkaerőhiányt a munkanélküliségnél fontosabb problémának ítélték. Azt feltételeznénk, hogy a munkáltatók jelentős része már be is vezetett ez ellen ható intézkedéseket, s a jövőre vonatkozóan is többé-kevésbé kiérlelt tervekkel rendelkezik. Hozzátéve azt, hogy lényegében minden vizsgált országban a foglalkoztatási ráta az 55. életév után erőteljesen csökken, azaz világos, hogy az idősebb korosztályok a munkaerőpiac kínálati oldalának jelentős tartalékát képezik.
A valóság mindig tartogat meglepetést, ugyanis az európai munkaadók egyáltalán nem az idősebb korosztály foglalkoztatásában látják a munkaerő-hiányos helyzetek leküzdésének legfontosabb eszközét. Az 50 feletti korosztályhoz tartozók felvétele az Egyesült Királyság és Magyarország kivételével, inkább csak a tervek között szerepel. Emellett az sem igazán népszerű eszköz, hogy a dolgozókat minél tovább megtartsák. A kivételek itt is a britek és a magyarok – derül ki a kutatásból. Ehelyett a cégek inkább átcsoportosítanak. A megoldásnak ugyanis vannak nem kívánt negatív hatásai – vélik a cégek. A britek és a spanyolok az idősebbek változásokkal szembeni ellenállását, a görögök a növekvő táppénz-kifizetéseket, a magyarok és a hollandok a növekvő bérköltségeket emelték ki.
Ha az 50 évesnél idősebb munkatársak előnyeiről kellett beszélni, akkor a munkaadók a szervezetek iránti elkötelezettséget, a megbízhatóságot, a pontosságot és a szociális készségeket említették meg. A fiatalabbak legfontosabb előnyei velük szemben a képezhetőségben, a fizikai terhelhetőségben és az új technológiák iránti fogékonyságban rejlik. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a tudás és a tapasztalat növekedését csak nagyon kevés munkaadó kapcsolja össze a termelékenység növekedésével. Ez az egyik legnagyobb ellentmondás, amit a vizsgálatok a munkaadói attitűdökben feltártak – hívják fel a figyelmet a szakértők.
A magyar munkaadók közepesen aktívak az idősebb munkavállalók megtartását célzó intézkedések terén. Hollandiában elsősorban a politikailag korrekt intézkedések népszerűek - részmunkaidős foglalkoztatás előrehozott nyugdíj mellett, többlet szabadság, ergonómiai intézkedések. Az Egyesült Királyságban a munkaidő csökkentése hódít. Görög- és Spanyolországban az egyszerűbb feladatok felé történő átcsoportosítás és a munkaidő csökkentése a legjellemzőbb. Magyarországon a leggyakoribb az előrehozott nyugdíj melletti részmunkaidős foglalkoztatás. Ilyen szituációt a hazai gyakorlatban általában a jó érdekérvényesítési pozícióban lévő munkavállalók tudtak teremteni saját maguk számára.
Tapasztalatok alapján elmondható, hogy a vizsgálatba vont nyugat-európai országok munkaadói nagyobb, a magyarok kisebb arányban találkoztak a munkaerőhiány jelenségével. Ennek megfelelően a gazdálkodó szervezetek még nem fordulnak igazán az idősebb munkaerő irányába, nem igazán tartják fontosnak megtartásukat, illetve speciális igényeik kielégítését. Persze ehhez hozzá lehet tenni, hogy „egyelőre”, hiszen a demográfiai és a foglalkoztatási folyamatok arra utalnak, hogy előbb-utóbb a munkaerőhiány széles körben tapasztalható problémává válik Európában.
Az is kiderül, hogy a vizsgálatban részt vevő országok munkaadói rendkívül kritikusan viszonyulnak azokhoz a kormányzati politikákhoz, amelyek a dolgozók a minél hosszabb munkaerőpiaci részvételének ösztönzésére irányulnak. Mind az öt országban a válaszadók döntő többsége ezeket a politikákat teljesen hatástalannak vagy nagyon alacsony hatékonyságúnak látják. A magyar gazdálkodó szervezetek képviselői még ebből az elégedetlen mezőnyből is kiragyognak: mintegy kétharmaduk teljesen hatástalannak érzi a szóban forgó kormányzati politikát.
E kritikus hangvétel nem váratlan, hiszen az európai munkáltatók az átlagos nyugdíjba vonulási kor emelkedésére inkább nemzetgazdasági szinten számítanak, semmint a saját cégükön belül. Tehát általánosságban sokan hallottak e folyamat valószínű bekövetkeztétől, miközben saját szervezeteikben nemigen számolnak ennek megvalósulásával. Azaz: a kormányzatoknak az idősebb dolgozók munkában maradását ösztönző lépéseikről csak hallottak, de azt saját környezetükben alig érzékelik. Ezek után logikus, hogy ezeket az intézkedéseket hatástalannak vagy hatékonytalannak tartják.
