– Hogyan lehet a szükséges reformot keresztülvinni egy rebellis hírében álló országban – kérdezte Angel Gurria, az OECD főtitkára Orbán Viktort, aki a fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő nemzetközi szervezet szerdai párizsi ülésén egy kerekasztal beszélgetés részvevője volt.

A magyar kormányfő örömmel vette a rebellis megjelölést, s emlékeztette a hallgatóságot az 1956-os forradalomra. Ami a reformokat illeti, Magyarországon ez a lejáratot fogalom lejáratódott. Ezért kormánya inkább az ország újraszervezéséről beszél, amelynek központi eleme, hogy növelni kell a foglalkozatást, amely nagyon alacsony, 55 százalékos, az egyik legrosszabb adat az Európai Unióban. Új korszakba léphetne az ország, hangoztatta, a jólétiből a munkaléti állam periódusába, amikor az inaktívakat visszavezetik a munka világába.

Ezen újraszervezés részeként említette az egykulcsos személyi jövedelemadót, a nyugdíjrendszer átalakítását, a kis- és középvállalkozások egykulcsos társasági adóját, illetve a bankokra és egyes ágazatokra kivetett különadókat. Vízió és politikai vezetés kérdése az átalakítás sikere, mondta Orbán, mire Gurria hozzátette: ha az OECD ajánlásokat készít a tagországoknak, bizonyosan jó tanács lenne, hogy a kormányok tegyenek szert kétharmados többségre, úgy azért egyszerűbb a programok végrehajtása.

A fejlett országokat tömörítő intézmény szerdai előrejelzésében és a kérdéseinkre megküldött szakértői válaszokban az olvasható, hogy a Széll Kálmán terv céljai – a közpénzügyek rendbetétele, a növekedés serkentése, a foglalkoztatás bővítése és a versenyképesség javítása – egybeesnek az OECD ajánlásaival. De a befektetők bizalma csak akkor térhet tartósan vissza, ha a kormány valóban végrehajtja az elképzeléseit, s például a tervezettnél hamarabb megszünteti az egyes ágazatokra kivetett különadókat, felhagy a független intézmények jogkörének gyengítésével.

A növekedés irama – jórészt az exportnak és a lassan élénkülő belföldi keresletnek köszönhetően – idén 2,7, jövőre 3,1 százalékra rúghat. Miközben a költségvetés hiánya az egyszeri tételeket tartalmazó idei 2,6 százalékos többletből 2012-ben ismét 3,3 százalékos hiányba torkollik a GDP-hez viszonyítva. Az idei többlet a nyugdíjrendszer második pillérének megszüntetése nyomán keletkezik, annak ellenére is, hogy adócsökkentések és kiadási elfutások rontják a költségvetési folyamatokat. A 2012-re és 2013-ra meghirdetett, a GDP 2,9 százalékát kitevő strukturális reform ígéretes az OECD szerint, de az ördög a nem ismert részletekben búvik meg.

Az intézmény szakértői ugyanakkor egyetértenek a tízszázalékos társasági adó bevezetésének halasztásával, a kedvezményes nyugdíjazási formák korlátozásával, a rokkantsági ellátás felülvizsgálatával és a felsőoktatásnak a munkapiaci igényekhez igazításával.

A második pillér felszámolásának hatásait firtató kérdésünkre Jorgen Elmeskov, a szervezet vezető közgazdásza azt válaszolta, hogy az OECD a hosszabb távon a fenntarthatóságot szolgáló fiskális konszolidációt pártolná. Az állami nyugdíjkötelezettségek ugyanis növekedni fognak, s teljesítésük hosszabb távon újabb kihívás lehet. Kérdéseinkre OECD szakértők is megfogalmazták: a visszakerült vagyonból többet a kormány ne fordítson kiadások finanszírozására, hanem csakis az államadósság csökkentésére.

A különadókat illetően az OECD azért sürgeti a tervezettnél hamarabb ezen terhek csökkentését, mert azok torzítják a versenyt, visszafogják a befektetéseket, fékezik a külföldi működőtőke beáramlását, és szűkíthetik az adóbázist, ha esetleg külföldi cégek visszavonják beruházási terveiket, vagy mérséklik tevékenységüket.

A 16 százalékos személyi jövedelemadónak a fogyasztásra és így a gazdasági növekedésre alig lesz hatása, mert az alacsonyabb jövedelműek nettó fizetése csökken, miközben a magas jövedelmű felső tíz százalék jól jár, de aligha vásárol többet. A háztartások egy része inkább adósságát előtörleszti, vagy a rossz időkre takarékoskodik.

A szakértők nem értenek egyet a tankötelezettség 15 évre csökkentésével, mert akik valóban abbahagyják a tanulást ebben a korban, nagyobb eséllyel lesznek később munkanélküliek. Ami az euró plusz paktumot illeti, amelyhez Magyarország nem csatlakozik, az OECD úgy véli: a nemzetközi tapasztalatok alapján nehéz belátni, miért lenne káros hatással a versenyképességre a társasági adóalap uniós harmonizálása, miközben az adóráta alakítása továbbra is nemzeti hatáskörben maradna.

A beszélgetés részvevői is a reformok témáját járták körül. Sebastian Pinera chilei elnök az intézmények átláthatóságára, korszerűsítésére, hatékonyságára helyezte a hangsúlyt. A görög kormányfő, Andreas Papanderu pedig nagyon sajnálatosnak nevezte, hogy ezek az intézményi reformok nem születtek meg országában, amely részben ennek a levét issza most. De az adó-, a munkapiaci és egyéb reformok javítani fogják a versenyképességet, s hozzátette: az észak-európai államok modelljét vennék át.

Reagálásában Gurria utalt az OECD eheti eseményeit megnyitó Herman Van Rompuynak, az Európai Tanács elnökének beszédére, amelyben a politikus megemlítette: az euró bevezetése előtt belga pénzügyminiszterként nagy eredményként könyvelte el, hogy hat év alatt a GDP hat százalékával csökkentette a büdzsé hiányát. Ám Görögország egy év alatt kurtított ekkorát, s közben a piacok még elégedetlenek is.

A belga miniszterelnök, Yves Leterme azt mondta, hogy a magas megtakarítási ráta, és az állami társadalombiztosítási rendszer együtt járult hozzá, hogy az országot ne érte súlyos csapás a pénzügyi válságban, s hogy a vállalkozások megtarthatták az alkalmazottakat. Az osztrák Werner Faymann a kis- és középvállalkozások támogatása, a szabályozott pénzügyi piacok kialakítása, s a reformok finanszírozására a globálisan bevezethető banki tranzakciós adók mellett érvelt.