OECD: javuló fejlettek, romló feltörekvők
A májusi előrejelzéséhez képest viszonylag derűlátó összegzést tett közzé kedden, pár nappal a Húszak Csoportjának (G20) szentpétervári csúcstalálkozója előtt a fejlett ipari államokat tömörítő, párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), amely azonban most csupán a Hetek Csoportjához (G7) tartozó országok és Kína idei kilátásait vizsgálta.
A tavaszi prognózishoz viszonyítva inkább javított. Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Kanada is az akkor vártnál gyorsabban bővülhet, Japán tartja az iramot, Olaszország válsága nem mélyül, Kína és az Egyesült Államok pedig majdnem eléri azt a tempót, amit a szervezet néhány hónapja feltételezett. Az eurózóna már nincs recesszióban, s ez is jó hír, hiszen májusban még 0,6 százalékos visszaesésre számított az OECD.
Az új számok arra utalnak, hogy az Egyesült Államok ebben az évben 1,7, Kanada 2, Japán 1,6, Nagy-Britannia 1,5, Németország 0,7 százalékkal növekedhet. Olaszország várhatóan 1,8 százalékot veszít a nemzeti össztermékből (GDP). Kína irama 7,4 százalékot tehet ki, de a távol-keleti gazdasági hatalom az OECD szerint túljutott a növekedési gondok nehéz szakaszán, s a beruházások vezérelte fejlődésről áttérhet a kereslet gerjesztette modellre, ideértve a szociális védőháló sűrűbbre szövését is.
Számos feltörekvő országban azonban lassul a gazdaság, nem utolsósorban amiatt, mert az Egyesült Államokban a jegybank a laza monetáris politika egyes elemeinek elhagyását fontolgatja. Ez viszont súlyosan érinti azokat a feltörekvő államokat, amelyek folyó fizetési mérlege deficitet mutat. Emelkedtek a hozamok, a finanszírozási költségek, a hosszú távú kamatok, a piacokon bizonytalanság lett úrrá, megindult tőkekiáramlás folyamata és gyengültek az árfolyamok.
Minthogy az utóbbi években a feltörekvő gazdaságok globális motorként működtek, lassulásuk előrevetíti, hogy a világgazdaság csak vontatott ütemben bővülhet. A fellendülés még nem önfenntartó, és számos kockázattal terhelt. A keresletet továbbra is ösztönözni kellene a nem szokványos jegybanki eszközök bevetésével, s a növekedési képességek romlását szerkezeti reformokkal, a foglalkoztatás növelésével és a világgazdaság egyensúlyának megteremtésével kellene orvosolni.
Az eurózóna továbbra is sérülékeny, pénzügyi, banki és államadósság-kezelési feszültségek keletkezhetnek újra, a bankok tőkehelyzete elégtelen. Az egységes felügyeleti és szanálási rendszer kiépítésének ígérete segít, de érdemi lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a jövő évi banki átvilágítások eredményét a piac hitelesnek fogadja el. A felmerülő tőkeigények kielégítését is meg kell oldani. Az Egyesült Államokban az adósságplafonról és a költségvetésről folyó vitáknak el kellene dőlniük, máskülönben megroggyanhat a piaci bizalom.
Ami a jegybankokat illeti, a magas munkanélküliség és az alacsony infláció miatt szerintük folytatni kellene a nem szokványos politikát. Az Egyesült Államokban az értékapapír-vásárlások ütemét csökkenteni lehet, de a kamatnak a jelenlegi szinten, azaz nulla százalék közelében kellene maradnia. Japánban a két százalékra emelt inflációs célt el kellene érni. Az eurózónában még lehetne lazítani a monetáris politikán, de a fellendülés üteme nem javul, s a bankokat további ösztönzőkkel kellene arra sarkallni, hogy a reálgazdaságot finanszírozzák.
A fiskális konszolidáció folytatásának nincs alternatívája az OECD szerint, de a kiigazítás során nagyobb figyelmet lehetne fordítani a szegényebb társadalmi csoportok támogatására, az egyenlőtlenségek simítására. Az eurózónában a fizetési mérleg többlettel rendelkező országokban nagyobb teret nyerhetnének a beruházások, ez hozzájárulna a belső egyensúly helyreállításához.
Az OECD szerint bátorító, hogy a válság sújtotta országok hozzákezdtek a szerkezeti reformok végrehajtásához, de másutt, ahová a tőke áramlott, alig változott valami, s ennek nyomán a világgazdaság egyensúlyi helyzete sem javul a kellő mértékben. Az önelégültség miatt számos országot a lassú növekedés és a pénzügyi feszültségek korszaka fenyeget.
