Merre tovább, dohánylobbi?
Kérdéses, hogy milyen úton indul el a dohányipar azok után, hogy cikkünk nyomán a napokban kiderült: a Dohányipari Befektetők Magyarországi Szövetségének az egyik tagja a szövetség tagságának a háta mögött egyezkedett a trafiktörvényről a törvényhozó Lázár Jánossal.
A DBMSZ tegnapi közleményében elhatárolódott az "esettől", azt azonban egyelőre nem tudni, hogy mi lesz a következő lépés, egyben tudják-e így is tartani a tavaly szeptemberben létrehozott szövetséget, egységes tud-e maradni a továbbiakban dohányipar érdekképviselete?
Ugyanakkor az idén januárban megszűnt Magyar Dohányipari Szövetség (MDSZ) volt főtitkára, Patai András elmondásából kiderült: az ágazat cégei között már jóval a tavalyi év előtt számos olyan ellentét a felszínre került, ami végső soron elvezetett az MDSZ megszűnéséhez.
Mint ismeretes, az MDSZ tagságának jelentős része tavaly szeptemberben döntött úgy, hogy kivonul az ágazatot 1994 óta képviselő Magyar Dohányipari Szövetségből, és egy dohányfeldolgozó céggel – United Leaf – kiegészülve megalakították a Magyarországi Dohányipari Befektetők Szövetségét (MDBSZ).
A 17 éven át fennállt dohányipari szövetséget már nem lehetett a korábbi módon továbbműködtetni – derül ki Patai András, a január végén hivatalosan is megszűnt szövetség volt ügyvezető elnöke elmondásából.
Patai András úgy látja: elsősorban a 2008-as válság, illetve a dohánypiac azt követő volumen- és forgalomcsökkenése olyan kiélezett piaci versenyhez és érdekellentétekhez vezetett, ami miatt egyre nehezebb volt konszenzusos döntést hozni a szövetségben, így az MDSZ nem volt képes érdemi szakmai érdekérvényesítést folytatni.
Ahonnan indultak
A Magyar Dohányipari Szövetséget 1994-ben azért hozták létre, hogy a korábban egységes állami tulajdonú dohánygyártásból a privatizáció során versenypiacra kerülő cégeknek legyen egyeztetési fóruma. A privatizációt követő első időszakban az MDSZ tevékenysége arra irányult, hogy hozzájáruljon egy piac- és EU-konform szabályozási környezet megteremtéséhez és működtetéséhez – emlékszik vissza Patai András.
Ebben az időszakban, 1994–2000 között a szövetség kulcsszerepet játszott abban, hogy nálunk is kialakuljanak a dohánygyártás- és kereskedelem piacgazdaságnak megfelelő törvényi keretei; így a dohányrendelet, a reklámtörvény, a jövedéki adójogszabályok, majd 1999-ben a nemdohányzókat védő törvény. Az MDSZ tagvállalatai a 90-es években indított és lefolytatott többmilliárdos támogatási programmal járultak hozzá a súlyos dohánytermesztési válság leküzdéséhez és a válsággal küzdő hazai dohánytermesztés fennmaradásához.
A 2004-es uniós csatlakozással felgyorsult az európai uniós szabályozások átvétele és ezzel egyidejűleg az egészségvédelmi szempontok fokozott érvényesítése a jogszabályokban. Bár a dohánygyártással és -kereskedelemmel kapcsolatos jogszabályok terén az unió országai között is jókora eltérések vannak, Patai úgy fogalmaz: mindig arra törekedtek, hogy a kötelező EU-direktívákat átvéve és betartva a magyar jogszabályok versenyképességet biztosítsanak a hazai gyártóknak és forgalmazóknak, azaz az egészségvédelmi irányultságú jogalkotás kapcsán az ágazat hazai cégei ne kerüljenek versenyhátrányba a többi EU-tagország piaci szereplőihez képest.
Így a szövetség tagjainak sikerült azt is elérniük, hogy – a környező országokhoz hasonlóan – Magyarország is 4 éves halasztást kért és kapott a cigarettát terhelő minimumadószint uniós követelményének teljesítéséhez. Ebben az időszakban az MDSZ még úgy is zökkenőmentesen tudta az ágazat érdekeit érvényesíteni, hogy 2004-ben a tagjai a piacon árháborút folytattak egymással.
Igaz, közben a 2000-es évek közepén érte el a csúcsát a dohánytermékek feketekereskedelme. Patai András az MDSZ egyik legnagyobb eredményének tartja, hogy a vámhatóságokkal együttműködve, sikerült az akkori 27 százalék körüli feketekereskedelmet leszorítani hat százalékra, miközben a nyugat-európai országokban ma is gyakran magasabb, 15 százalék körüli a csempészcigaretták piaci aránya.
A bomlás kezdete
2007-ben a Philip Morris úgy döntött, hogy kiválik a szövetségből. A PM ebben az időszakban egyébként Európa-szerte kivált az ágazati szövetségekből, és azóta is önálló érdekérvényesítést folytat. A 2008-as válság és az azt követő forgalomcsökkenés a korábbiakhoz képest kiélezte az ellentéteket az ágazat szereplői között. A tagvállalatok között egyre erősebb piaci ellentétek alakultak ki az olcsó cigaretták és a fogyasztási dohánytermékek esetében.
Túl ezen, a 2010-ben kormányra került Fidesz új döntés-előkészítési és döntéshozatali eljárásrendet alakított ki, az MDSZ ebben az új struktúrában nem volt képes megtalálni a hatékony szakmai együttműködés eszközeit – fogalmazott Patai András.
Bár az Országgyűlés kormánypárti többsége elfogadta a trafiktörvény módosításait, maga a zárószavazás előtt álló törvény egyelőre Brüsszel véleményezésére vár. A javaslatról ugyanakkor Patai András is elmondta: véleménye szerint az új értékesítési rendszer nem szolgálja a fiatalkorúak egészségvédelmét, működtetése nem gazdaságos a vállalkozók számára, viszont költségvetési bevételkieséshez és elbocsátásokhoz vezet a kereskedelemben, a vendéglátóiparban és a dohányipari vállalatoknál.
