- Legnagyobb félelmem, hogy a gazdasági stagnálás időszaka megnyúlik, s hogy a munkanélküliség mindinkább szerkezeti okokra lesz visszavezethető – mondta Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke a kormányzótanács csütörtöki ülése után, megelőzve a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) hasonló aggodalmakkal teli friss európai elemzésének bemutatását.

Az eurózónában halmozódnak a fölösleges kapacitások, s ez is oka az alacsony, márciusban már csupán 0,5 százalékos, Draghi szerint „meglepő” inflációs rátának. Ám az ütem 2012 óta 2,2 százalékponttal csökkent, s ennek hetven százaléka az energia- és élelmiszerárak mérséklődésére, azaz globális hatásra vezethető vissza, ezért is nem tekinti ezt a folyamatot egyelőre deflációnak az EKB.

Ezzel  magyarázta az európai jegybankelnök, hogy most nem változtattak a kamaton, bár minden lehetőséget, ideértve a mennyiségi lazítás nem-szokványos eszköztárának bevetését is megvitatták, mert „minél hosszabb ideig túl alacsony az infláció, annál nagyobb a kockázat, hogy ehhez igazodnak a várakozások is”.

Magyarországon túl magas az adóék és alacsony a ledolgozott órák száma, a termelékenység javul, de az alsóbb szintről, s az államadósság kockázati prémiuma is rendkívül magas. 

Egy kérdésre válaszolva Mario Draghi megköszönte Christine Lagarde-nak, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőjének szerdai jó tanácsát, hogy tovább kéne lazítani az európai monetáris politikát, de nem értett vele egyet. Sőt megjegyezte: jó lenne, ha a pénzügyi szervezet vezérigazgatója az amerikai jegybank ülése előtt is hasonló nyilatkozatokat tenne.

Mario Draghi frankfurti tájékoztatója után mutatta be viszont az új európai szemlét Brüsszelben Angel Gurria, az OECD  főtitkára. Az elemzés egyetért a laza jegybanki politika fenntartásával, sőt további nem-szokványos eszközök alkalmazását is javasolja, ha a „megnövekedett deflációs kockázat” tovább emelkedne.

A múlt év második negyedében az európai gazdaságok ugyan maguk mögött hagyták a recessziót, de a növekedés irama igen szerény.  Az OECD most úgy látja, hogy az eurózóna idén egy, jövőre 1,6, az EU 1,4 és 1,9 százalékkal bővülhet. Gyorsítani csak reformokkal lehetne, de ha elmaradnak, akkor a növekedés irama hosszabb távon is igen vontatottnak ígérkezik, a termelékenység bővülése is elégtelen marad. A valutaövezetben 2000 óta évi 0,6 százalékkal javult csak a mutató, miközben az OECD által vizsgált fejlett térségben átlagban 1,2 százalékkal. S ennek szerkezeti okai vannak: a nagy adóterhelés, a rugalmatlan munkaerő-piaci szabályozás, a versenyt korlátozó, és a cégek számára igen költséges szabályozás, a lassú innovációs folyamat.

A pénzügyi piac töredezett, emiatt a jegybanki politika sem elég hatékony, a bankrendszert ezért mielőbb meg kell erősíteni, a bankuniót pedig létrehozni.

A gyenge fellendülés nem is terjed ki minden országra, Németországban például ötszázalékos a munkanélküliség, Spanyolországban és Görögországban meg huszonöt, és fiatalok körében még sokkal rosszabb az arány. A súlyos válsággal terhelt európai gazdaságokban a termelékenység és a versenyképesség serkentése a legnagyobb kihívás, a többlettel rendelkezőkben a beruházások és a szolgáltatások élénkítése.

A költségvetési és államadóssági kényszerek ellenére a növekedés ösztönzése a cél, mert nemcsak a válság kirobbanása, hanem 2000 óta csalódást keltő a helyzet, az egységesülő piac ellenére. A dél-európai országok nem zárkóztak fel, s egyes közép-európaiak felzárkózási folyamata is elakadt. A strukturális munkanélküliség több mint egy százalékkal növekedett 2007 óta az EU-ban. Magyarország a harmincnégy tagú OECD-ben a hatodik legrosszabb helyen áll e tekintetben.  

A jelentés nem tér ki az egyes országok sajátos helyzetére. Az összehasonlító adatok azonban rávilágítanak, hogy Magyarországon túl magas az adóék és alacsony a ledolgozott órák száma, a termelékenység javul, de az alsóbb szintről, s az államadósság kockázati prémiuma is rendkívül magas.