A „Miért nő tovább az egyenlőtlenség?” című összefoglaló szerint a szervezethez tartozó 34 országban a leggazdagabbak 10 százalékának a jövedelme kilencszer szárnyalja túl a legszegényebbek 10 százalékáét. A legkirívóbb a szociális szakadék az OECD két latin-amerikai tagja, Chile és Mexikó esetében, ahol az említett különbség huszonötszörös. Ha túltekintünk az OECD keretein, akkor a pálmát Brazília viszi el, ahol 50:1 az arány. Igaz, a korábbi Lula da Silva elnök, majd mostani utódja, Dilma Rousseff szegénység elleni politikájának köszönhetően ez már jelentősen jobb mutató, mint az egy évtizeddel ezelőtti.

A három évtizede még egyenlősdi Kínában is hatalmas jövedelmi különbségek alakultak ki a piacgazdaság térhódításával. Immár egymillióra teszik a dollárban is milliomos kínaiak számát. A pekingi emberi erőforrások minisztériumának most közzétett jelentése szerint a tőzsdén jegyzett vállalatok menedzserei 18-szor többet keresnek, mint az átlagjövedelem Kínában. 2010-ben a pénzügyi szektorban foglalkoztatottak évi átlagkeresete 4,2-szer volt magasabb, mint a mezőgazdaságban dolgozóké.

Az utóbbi években a jövedelmi szakadék szélesedett még olyan hagyományos szociális piacgazdaságú államok, mint Németország, Dánia és Svédország esetében is. A nyolcvanas években az arány még 5:1 volt, jelenleg a gazdagok jövedelme hatszorosa a szegényekének. Olaszországban, Japánban, Dél-Koreában a leggazdagabbak és a legszegényebbek tíz százalékának jövedelme között a különbség nagyjából tízszeres – ennél még magasabb Izraelben, Törökországban és az Egyesült Államokban.

Az OECD főtitkára, Angel Gurría szerint a kormányok felelőssége megállítani a tendenciát, miután nem igazolódott be az a feltételezés, hogy a gazdasági növekedéssel – miközben lendületet ad a szociális mobilitásnak – automatikusan csökkennének az egyenlőtlenségek. A jelentés szerint a magasan képzettek élvezték csak a technológiai haladás hasznát. A versenyképességi vetélkedés a munkapiacon hozott reformokat, így például teret hódított a részmunkaidős foglalkoztatás, emelkedett a termelékenység, ám közben a munkaerőn belül nőtt az alacsonyabban fizetettek hányada.

Az adórendszerre és a szociális ellátási hálóra hárul a piac vezérelte egyenlőtlenségek csökkentése. Ám a kilencvenes évek dereka, majd a legutóbbi világgazdasági válság óta gyakorlatilag kivétel nélkül valamennyi OECD-országban az újraelosztás veszített a hatékonyságából, minthogy a kormányzatok csökkentik a szociális célú kiadásaikat. Az OECD éppen ezért arra biztatja a kormányokat, hogy az adórendszereiket vizsgálják felül oly módon, hogy ez biztosítsa a leggazdagabbak hozzájárulásának igazságos arányát az adóterhekhez. A jelentés szerint ez történhet a gazdagok jövedelmi adójának emelésével, az adókibúvások és adólevonási lehetőségek megszüntetésével, miként a vagyonadó bevezetésével, illetve kiszélesítésével is.