Az első félévi lakossági áramárhoz képest további 34 százalékos csökkentést jelentene Orbán Viktor Indiában üzletemberek előtt tett kijelentése, miszerint öt éven belül Magyarországon lehet a legalacsonyabb villamosenergia-ár az Európai Unió tagállamai közül.

Ugyanehhez az ipari áramárakban 23 százalékos csökkentésre lenne szükség.

Víziója szerint ennek feltétele az atomenergia-kapacitás bővítése.

Csak remélni lehet, hogy Orbán Viktor ez esetben a tényleges és nem a fizetésekhez viszonyított energiaár-mutatószámokra gondolt, ugyanis a kormányfő a két – egymástól merőben eltérő tartalmú és jelentésű – energiaár-statisztikát felszólalásaiban rendre keveri.

Az Eurostat 2013. első félévi adatai szerint a magyarországi lakossági áramár az EU tagországai sorában a 22. helyen áll. A mi árunknál jelenleg olcsóbban mérik a villanyt Lettországban, Horvátországban, Litvániában, Észtországban, Romániában és Bulgáriában.

A kormányfő szavai alapján – ha valóban ezekre az árakra gondolt – vigyázó szemünket mostantól Szófiára kell vessük. Eszerint 4-5 éven belül az ottani árszintnél alacsonyabbat kell elérnünk.

Az Eurostat adatai szerint a bruttó magyar lakossági energiaár 41,2 forint, míg Bulgáriában a lakosságtól 27,3 forintot kérnek az áramszolgáltatók.

A két szám között 34 százalék a különbség. A helyzet ugyanakkor nem oldódik meg olyan könnyen a november 1-i 11,1 százalékos lakossági áramárcsökkentéssel, ugyanis a nyáron a bolgár kormány is 5 százalékos áramárcsökkentésről döntött. (A bolgár helyzetre jellemző, hogy noha uniószerte ott a legolcsóbb az áram, az emelési törekvések kiváltotta tüntetések miatt az ottani kormány távozni kényszerült.)

Az Eurostat ipariáramár-kimutatása szerint a kisebb üzemek Magyarországon 35,7, míg a legolcsóbb Finnországban 27,4 forintot fizetnek egy kilowattóra áramért. A kettő közötti különbség 23 százalék. (A második legolcsóbb megint csak Bulgária 28,8 forinttal.)

Itt a helyzet első látásra könnyebbnek tűnik, sőt, a kormányfő Mumbaiban is kiemelte, a lakosságon kívül az ipari fogyasztók energiaárát is szeretnék lenyomni. Ám az Orbán-kabinet tettei ennek továbbra is gyökeresen ellentmondanak. A kabinet – eddigi gyakorlatának megfelelően – a novemberi 11,1 százalékos áramárcsökkentéssel egyes áramártételek megfizetését a lakosságról ismét az iparra terhelte.

Az impozáns árletörési elképzelések módszertanáról Orbán Viktor annyit mondott, a kormány "közel van" az atomerőmű-bővítési megállapodáshoz, így az általa olcsónak nevezett atomenergia részaránya a jelenlegi 40 százalékról 60-70 százalékra nőhet.

Kijelentései előtt hazai szakértők teljesen értetlenül állnak. Kétségtelen, hogy előkészítés alatt áll az erőműbővítésre kiírandó tender, de ez több éve csúszik. Megállapodásközeli állapot értelemszerűen csak a pályázat kiírása, az ajánlatok beérkezése és azok kiértékelése után állhat elő, ami a jelenleg futó hasonló – például cseh – pályáztatás tapasztalatai alapján önmagában több évet vehet igénybe. (Igaz, már most azt rebesgetik, hogy az orosz ajánlatnak van a legnagyobb győzelmi esélye.) Ezután a megvalósítás – szintén a gyakorlati tapasztalatok alapján – akár tíz évet is igénybe vehet. A tavaly elfogadott energiastratégia is 2025-re tervezi az első új blokk életbe lépésének lehetséges idejét. Szakértők szerint 4-5 éven belül kizárt, hogy egy új atomerőműblokk ténylegesen üzembe álljon.

Az olcsóság hangsúlyozásának ellentmondani látszik, hogy értékelések szerint a bővítés költsége akár 2-3 ezer milliárd forintra is rúghat, és a magyar kormány mindeddig semmiféle hivatalos finanszírozási modellel nem állt elő. Orbán Viktor ennek kapcsán csak azt hangsúlyozta, hogy az új atomerőműből tulajdonrészt nem adunk át senkinek.

Szintén csak a kulisszák mögött rebesgetik, hogy a beruházó megtérülése biztosítása érdekében garantált áramátvételi árat is kérhet a magyar kormánytól, ami a jelenlegi – kétségtelenül alacsony – paksi árnak akár a többszörösét is kiteheti. Vagyis ilyen konstrukció esetén a beruházás több tíz éves megtérüléséig az új blokkok adta áram ára viszonylag magas lesz.

A paksi atomerőmű által szolgáltatott áram azért "olcsó", mert a harmincéves blokkok számviteli értelemben már teljesen leamortizálódtak, nem kell utánuk hiteleket fizetni. Közgazdasági értelemben az új blokkok is csak akkor szolgáltathatnak a többi erőműnél olcsóbb áramot, ha mind a beruházónak, mind a magyar államnak megtérülnek a fejlesztéssel kapcsolatos költségei. Ez bizonyosan több tíz évet vehet igénybe. A legolcsóbb uniós tagállamok áramárával való összevetésben ugyanakkor biztató lehet, hogy míg Bulgáriában leállították az atomerőmű-bővítési terveket, addig Finnországban zajlik az unió egyetlen, botrányosan hosszúra nyúlt atombővítése.

Hasonlóan különösebb megalapozottság nélkülinek értékelték szakértők a kormányfő tavaly áprilisi kijelentését, miszerint két-három éven belül szeretné olyan állapotban látni Magyarországot, hogy energiaellátása nem függ egy országtól (jelesül Oroszországtól).