Magyarország: a foglyul ejtett állam
A hazai helyzettel foglalkozó dokumentum nem sokat köntörfalaz: az összefoglaló elején kerek perec kijelentik: „nem sikersztori a lobbizás Magyarországon." Ennek magyarázata viszonylag könnyen indokolható is – mondta Ligeti Miklós, a TI jogi igazgatója –, hiszen Magyarországon nincs lobbiszabályozás. „Törvény hiányában a cégek lényegében ellenőrizetlenül és átláthatatlanul próbálják érvényesíteni érdekeiket, ezért esély sincs arra, hogy kiderüljön, melyik stratégiai megállapodás sorsa dőlt el egy focimeccs VIP-páholyában, és melyik a kormány valamelyik keleti üzleti delegációjában" – jegyezte meg. Nem is véletlen – fogalmazott Martin József Péter, a TI ügyvezető igazgatója –, hogy egy friss adat szerint Magyarország az átláthatóság terén a 144 ország közül csupán a 119 helyet foglalja el.
Bár korábban, 2006-ben még létezett lobbitörvény, ám elképesztően gyenge lehetőséget nyújtott ezen a területen. Elég azt említeni, hogy lobbista az lehetett, aki annak vallotta magát. A törvényt ki is vezették 2010-ben. Ennek „helyébe" az a törvény lépett, amely a jogszabálytervezetek társadalmi egyeztetéséről szól, ám a gyakorlat mutatja, hogy ez is súlytalan. Korábban voltak arra irányuló lépések, amelyek az átláthatóságot növelték volna, például a korrupciót jelentőket törvény védje, ám hatékonnyá ez a szabályozás sem vált.
Magyarországon egyénre szabott törvényi rendszerek vannak. A trafikügy erre kiváló példa – fogalmazott a jogi vezető. A dohánykereskedelem esetén 40 ezerről csökkentették közel 6 ezerre az értékesítő pontok számát. A cél bár a fiatalkorúak védelme volt, már a törvény megalkotásának folyamata is megkérdőjelezhető volt, hiszen az egyik piaci szereplő, a Continental Zrt. aktívan részt vett a szabályozó kialakításában.
A TI kutatásában a stratégiai megállapodásokra is kitér. Ezek vizsgálata során dokumentumelemzéseket végeztek, és az érintett vállalatok vezetőivel, valamint kormányzati tisztviselőkkel is készítettek interjúkat – ezeket még áprilisban vették fel.
A kontraktusokról szólva kifejtik, ezek 2012-ben kezdtek születni, amikor a válság után globálisan és a régióban is már növekedést is tapasztaltak, nálunk viszont visszaesés volt, és elmaradtak a beruházások. Beszédes, hogy a befektetők körében a hazai üzleti környezetet 2012-ben a régió messze legrosszabbjának tartották, míg 2006-ban még stabilan a jók között volt az ország, igaz, akkor is csak a negyedik helyen állt – számolt be a tanulmány részleteiről Bartha Attila, az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa.
A stratégiai megállapodások megkötésének fő motívumaiként említi a TI tanulmánya, hogy a kormány a „jó" multikat meg kívánta győzni. Pontosan ezt tükrözi a kutatásban részt vevő egyik magas rangú kormányzati tisztviselő, aki kifejti, hogy „meg kellett győznünk őket, hogy érdemes újra Magyarországon befektetniük, és ehhez mi kedvező és biztonságos üzleti környezetet tudunk nekik garantálni." Ehhez képest a cégek nagyon más véleményen voltak, őket az vezette – mondta a TI-nak az egyik nagyvállalat hazai vezetője –, hogy „deklarálni akartuk, hogy nem állunk háborúban a magyar kormánnyal. Szerettünk volna visszatérni a tárgyalások normális folyamatához. Újjá akartuk építeni azokat a normális kommunikációs fórumokat, amelyek révén megoszthatjuk szakpolitikai vízióinkat."
A hazai helyzetet tökéletesen mutatja be az az interjúrészlet, amelyet az egyik befektetőket tömörítő szakmai szervezet képviselője tett. Bartha Attila úgy vélte, „nyilvánvaló, hogy az előző kormányok is eléggé vonakodtak a transzparens lobbizás gyakorlatától. 2010 óta viszont Magyarországon a lobbizás mint szakma lényegében kihalt – legalábbis abban a formában, ahogy az angolszász sztenderdek szerint értelmezni szokás."
A kutatás összefoglalója ezzel lényegében egybecsengő megállapítást tesz. A TI úgy fogalmaz, hogy a mai magyar helyzet a foglyul ejtett állam és a bennfentes gazdasági-politikai berendezkedés (haveri kapitalizmus) kombinációjaként jellemezhető. „Az állam méretében és hatásköreit tekintve is terjeszkedik, miközben befolyásos üzleti kapcsolatokkal és oligarchákkal szimbiózisban működik. 2010 óta a korrupció mértéke nem változott, működése viszont módosult, mára centralizált jellege van." „Ez magában foglalja a kormány hatalmát korlátozni hivatott államhatalmi intézmények függetlenségének lényeges gyengítését, sok esetben a megszüntetését, a fékek és ellensúlyok szinte totális kiiktatását, bizonyos fokig a tulajdonjogok sérelmét, valamint a járadékvadászattal összefüggő viselkedési minták terjedését is. Magyarország így a bennfentesek, a keleties államkapitalizmus modelljének az irányába fejlődik.
Ehhez kapcsolódik az a megállapítás, amely szerint a civil társadalom szereplői, a különféle szakpolitikai szereplők szakértői vagy éppen az üzleti szereplők részéről felmerülő kezdeményezések jellemzően a politika napirendjére sem kerülnek.
A tanulmány bemutatása után tartott kerekasztal-beszélgetésen a meghívott cégek részéről – Telenor és a Richter – kifejtették, hogy volt érdemi előnye is a stratégiai megállapodásnak.
Beke Zsuzsa, a gyógyszergyártó kommunikációs és kormányzati kapcsolatokért felelős igazgatója kiemelte: esetükben például a befizetett iparági különadókból levonhatóak a K+F pénzek. Klausz Frank Klausz, a Telenor Magyarország üzletfejlesztési igazgatója a frekvenciák értékesítésének kérdését vetette fel. Akkor a vállalat jelezte, hogy hajlandó lenne fizetni ezekért. Ez mindenki számára győztes helyzetet hozhat létre, hiszen a vállalat, a kormány és a fogyasztó is nyer egy ilyen üzleten.
Kérdésre elmondta, hogy a stratégiai megállapodás óta változott a kommunikáció, nyitott ajtók várják őket, felveszik a telefonokat, fontos helyekre tudnak bejutni, s ez fontos változás. Beke Zsuzsa megjegyezte: abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy eddig is bejutottak fontos helyekre, felvették a telefonjaikat. Más kérdés, hogy milyen eredményeket tudtak elérni.
Gerhard Waltl, a Bayer Hungária Kft. ügyvezető igazgatója és a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnökségi tagja hangsúlyozta: a stratégiai megállapodás nem jó vagy rossz dolog, a lényeg az, hogy a megállapodást hogyan használják. Diszkrimináció céljára vagy kommunikációs platformként alkalmazzák ezeket. A Bayer Hungáriával nem kötöttek stratégiai megállapodást. Ennek egyszerű a magyarázata: nem teljesítik azokat a kritériumokat, amelyeket a cégekkel szemben állítottak. A Bayer Magyarországon például nem folytat tevékenységet, így a foglalkoztatottak száma sem magas.
Hogy a kontraktus a kormánnyal elmaradt, ezért volt, hogy aggódott, s volt, hogy nem. Azért aggódott, mert úgy tűnt, azok a cégek, amelyek kötnek ilyet, egyfajta csatornát tudnak kialakítani a kormány felé. Másfelől viszont azért nem ráncolta a homlokát, mert a piaci információk alapján azt tapasztalták, hogy akinek van ilyen szerződése, nem ér el konkrét eredményeket. Viszont amiket hallott a beszélgetésen, az felkeltette az érdeklődését a megállapodás iránt. A kamara egyébként egy átlátható platformot szeretne kialakítani, ami jobb kommunikációt eredményezne a kormányzattal. Ezt szolgálta a szervezet és a kabinet között létrejött stratégiai megállapodás is.
