Visszaesik 0,6 százalékkal a magyar gazdaság ebben az évben, s emelkedik a munkanélküliségi ráta is, megközelítve a 12 százalékot, részben a megnövelt minimálbér következtében, ám ezzel együtt a munkaerő-kínálat is bővül a szociális juttatások megnyirbálása miatt.

A gazdasági kilátások igen borúsak maradnak, hacsak nem sikerül a gazdasági növekedést ténylegesen ösztönző új politikai pályára ráállni. Ehhez persze szükség lenne a háztartások adósságának mérséklésére, de a bankok további károsítása és a hitelezés összeomlasztása nélkül. A beruházások 2008 óta 25 százalékkal megcsappantak, s e tény önmagában is háromról egy százalékra mérsékelte a növekedési képességet, amely a társadalom gyors elöregedése miatt is nagyjából ezen a szinten rekedhet meg.

A gazdaságpolitika iránti bizalom helyreállítását, a kiszámíthatóság, a hitelesség növelését és a nemzetközi szervezetekkel a megállapodás elérését szorgalmazó OECD országjelentésnek nagyon tömören ez a lényege.

Le a vétójoggal!

A tanulmány vajmi keveset foglalkozik a pénzügyi válság után valamelyest csillapult, de még erős globális ellenszéllel, s jóval több figyelmet szentel a másik ellenszélnek, amelyet a kormány politikája korbácsolt fel intézkedések hosszú sorával. Ezért legtöbbjük – például az adójóváírás kivezetésének vagy a Költségvetési Tanács vétójogának – visszavonására vagy módosítására szólít fel a párizsi székhelyű, s a fejlett ipari államokat tagjai között tudó szervezet.

A 150 oldalas elemzésnek (www.oecd.org) így nem is annyira az az igazán izgalmas része, hogy az Európai Bizottsághoz hasonlóan erre az évre 3,4, jövőre 3,3 százalékos GDP-arányos költségvetési hiányt prognosztizál. Illetve 86 százalék körüli államadósságot, amelyet csökkenthetne egy kedvezőbb forintárfolyam, ha erősödne a bizalom a magyar gazdaságpolitika iránt. Mert az OECD szerint a költségvetés deficitjének mérete nem is olyan vészesen nagy. A baj inkább az, hogy a 2006–2009-es időszak fiskális kiigazításaiba belefáradtak a döntéshozók, s a tényleges egyenleg romlott 2010-ben és 2011-ben is.

Hiába tartalmazott alapvetően helyes célokat a Széll Kálmán-terv, a személyi és a társasági jövedelmek adóterhének csökkentése a bevételek nagymértékű csökkentésébe torkollott. S e folyamatot – a romló növekedési kilátások és a meg nem valósított tervek miatt – egyszeri bevételekkel, leginkább a nyugdíjrendszer második pillérének felszámolásával vagy éppen az áfa emelésével próbálta visszafordítani vagy ellensúlyozni a kormány.

A kiadási oldalon ilyen részletes elképzelésekkel azonban kevésbé találkozni, s az OECD szakértői felvetik, hogy a kormányzati, különösen az önkormányzati szektor hatékonyságának a fokozására inkább a létszámot kéne csökkenteni, mintsem a béreket. További megtakarítást lehetne elérni a közbeszerzés rendszerének vagy az állami közlekedési vállalatok átszervezésével.

A válságadók torzítanak

Ami az adókat illeti, az OECD megismétli korábbi ajánlását, hogy a legkevésbé torzító jellegűeket érdemes növelni. Az áfa nem rossz ötlet, de a válságadók, különösen a bankokra kivetett, s a hitelezést visszafogó közterhek kifejezetten torzító hatásúak. A környezeti vagy a tulajdonhoz (ingatlanhoz, örökséghez, adásvételhez) fűződő adók a legkevésbé károsak a gazdasági növekedésre, s az OECD ebből a megközelítésből lényegében nem érti, miért döntött az Alkotmánybíróság úgy, ahogy 2010-ben az ingatlanadóról szóló vitában.

A fiskális konszolidáció terheit is tisztességesebben osztaná el az OECD, amely ebben a tekintetben nemzetközi tapasztalatokra is hivatkozik. Egyértelmű, hogy az egykulcsos adó, a tb-járulék emelése, valamint az adójóváírás kivezetése az alacsonyabb keresetűekre aránytalanul nagy terheket hárít, esetükben az adóék (vagyis, hogy a teljes munkaerőköltségnek hány százalékát vonja el az állam) rendkívül magas.

Ebből következik az OECD javaslata: vissza kellene állítani az adójóváírást, a legalacsonyabb jövedelmek valamilyen arányú adómentességét, a családi támogatások rászorultsági elvét, s fel kellene hagyni azzal az ötlettel, hogy az átlag felett keresők tényleges adóterhelése is 16 százalékos legyen.

A rövid távú ajánlásoknak a fiskális rendrakásra és stabilizációra, vagyis az első időtáv első területére vonatkozó indítványok közé tartozik még – a fentebb említett arányos közteherviselésen túl – a megállapodás a nemzetközi szervezetekkel és a nemzeti bank függetlenségének garantálása. Továbbá a Költségvetési Tanács szerepének újra erősítése, nagyobb stábbal és büdzsével, s a vétójog törlése, hiszen annak alkalmazása a kormány bukását idézné elő. Az OECD egyébként bírálja az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását a valamikortól érvényesülő alkotmányos adósságfék működésének függvényében, valamint az adózási, nyugdíj- s egyéb költségvetést érintő törvények megváltoztatásához a kétharmados többség előírását is.

A közmunka nem javítja a foglalkoztatást

A rövid távú ajánlások második területe a banki szféra, illetve az eladósodott háztartások köre. Az OECD a legrosszabb helyzetű háztartásokra összpontosítana, a rendkívüli bankadó helyett pedig 2013-tól kevésbé torzító adót vezetne be. A harmadik terület a munkapiac. Az alacsony foglalkoztatottsági ráta a magyar gazdaság közismerten súlyos terhe.

De például a közmunkaprogramon az OECD szerint változtatni kell, mert az nem alkalmas az emberek foglalkoztathatóságának a javítására. Ezért sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni a képzésnek és a továbbképzésnek. A minimálbért pedig legfeljebb a fogyasztói árak változásának mértékében szabad emelni, ellenkező esetben ez inkább növeli a munkanélküliek számát. Egyetért viszont az OECD azzal, hogy szakmánként és régiónként eltérő minimálbért állapítanak meg.

Ami a középtávú ajánlásokat illeti, az első terület a hosszú távú fenntarthatóságra terjed ki, jelesül csökkenteni kell a külső adósságot és nyújtani az államadósság lejárati szerkezetét, ám ahhoz, hogy forintban élénküljön a kereslet az állampapírok iránt – a nyugdíjrendszer második pillérének kiesése után – fel kéne építeni a harmadik pillért, az önkéntes pénztári rendszert. Az első pillér reformját közben persze folytatni kell, s az OECD egyetért a korai nyugdíjazási kedvezmények megvonásával és általában a nyugdíjjáradékok adókötelessé formálásával.

A következő ajánlás a pénzügyi közvetítői rendszer költségeinek csökkentését és ezáltal a hitelezés olcsóbbá tételét szorgalmazza. A foglalkoztatás növelését az OECD aktív eszközök bevetésével, az oktatás, a szakképzés színvonalának emelésével, az életfogytig tanulás rendszerének meghonosításával és megfelelő finanszírozásával, ösztönzésével képzeli el, valamint a nők munkába állításával és visszaállításával képzeli. Utóbbihoz a feltételrendszert úgy teremtené meg, hogy rövidítené a gyermekkel otthon eltölthető időt, viszont növelné a bölcsődék és az óvodák számát.

Végül, de nem utolsósorban négy ajánlás formájában az egészségügy átalakítását vizionálja az OECD, lényegében sürgeti, hogy növeljék a dolgozók bérét, hogy a szakképzett munkaerő ne más országokban vállaljon állást, a hálapénz felszámolását és a járóbeteg-ellátásra és a megelőzésre fordított források növelését.

Pomáz, ingatlanadó