– Sokat tanultunk a válságból, javítottuk a rövid távú előrejelzések módszertanát, s jobban figyelembe vesszük a pénzügyi helyzetet és a kockázatokat – mondta kedden este Londonban Pier Carlo Padoan, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) vezető közgazdásza, aki a London School of Economics szakértőivel közösen rendezett szakmai konferencián ismertette azt az új tanulmányt , amely megvizsgálja, miért tévedtek a szervezet közgazdászai az előrejelzések során.

Az eseményről beszámoló Financial Times szerint az OECD egyenesen szembeszáll a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2012 tavaszán közzétett globális elemzésében feltárt összefüggéssel, hogy ha egyszerre sok ország kényszerül a költségvetési hiány nagyarányú csökkentésére, akkor a multiplikátor-hatás miatt a vártnál lassúbb iramú a kibontakozás, a gazdasági növekedés üteme. Vagyis az OECD szerint a fiskális konszolidáció elkerülhetetlen része a válságkezelésnek, s nem pedig gazdaságpolitikai hiba, amelynek következtében milliók veszítették el állásukat és szegényedtek el az eurózónában.

Ennek messzemenő következményei is lehetnek a valutaövezetben folyó vitákra, hiszen az OECD, amely egyetértően idézi az Európai Bizottság hasonló tartalmú elemzéseit, lényegében Németországnak, illetve az úgynevezett uniós központi államoknak ad igazat. Mint Padoan kifejtette, nem találtak érdemi összefüggést a fiskális kiigazítások és a növekedés elmaradása között, kivéve egyetlen esztendőt, s akkor is csak azért, mert Görögországot is figyelembe vették az átlag számításakor.

A hiba tehát nem a multiplikátor-hatás alábecsülésében ragadható meg, hanem sokkal inkább abban, hogy az OECD az eurózóna válságának lassú enyhülésére és az államkötvény-hozamok kockázati felárának csökkenésére számított. Vagyis arra, hogy a kormányok sokkal hatékonyabban és határozottabban lépnek fel a krízissel szemben. De nem ez történt. A válság csak akkor kezdett csillapulni, amikor 2012 nyarán Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) új elnöke kijelentette: mindent megtesz az euró megőrzésére.

Ezen túl is számos tényezőt elhanyagolt az OECD. Az előrejelzési hibák nagyobbak azon országok esetében, amelyek gazdasága nyitott, mert a globalizáció miatt sokktűrő képességük romlott. Azon országokra adott prognózisok is tartalmaztak tévedéseket, amely államok rugalmatlan, szigorú szabályozásokat tartanak életben a munkaerő- és árupiacokon. Ellenállóbbnak bizonyultak azok az országok, amelyek lazábban szabályoznak, mert könnyebben alkalmazkodtak a kihívásokhoz. S hibákat okozott az is, hogy az egyes országok bankrendszereinek állapotát nem vették kellően számításba.

A 2007-2012 közötti időszak sok esetben túl derűlátónak bizonyult prognózisaiban az eltérések mérete hasonló a hetvenes évek olajválsága idején készült előrejelzések hibaarányaihoz. A londoni konferencián Pier Carlo Padoan a jövőre nézve tanulságként fogalmazta meg meg, hogy a visszaesések előrejelzésében sokat kell még javulni, a pénzügyi szektor helyzetét alaposan tanulmányozni kell, nem érdemes országcsoportokban gondolkodni, hanem az egyes gazdaságok sajátosságait jobban érvényre kell juttatni a prognózisokban, a globális folyamatokat, a tovagyűrűző hatásokat és a kockázatokat is alaposabban fel kell mérni.