Az uniós alapszerződés értelmében az Európai Központi Bank (EKB) független intézmény, s minden olyan megnyilatkozás, amely aláásni látszik jogi státusát, gyengíti a hitelességét. Ezt válaszolta az euró erejét feszegető kérdésekre az EKB kormányzótanácsának brüsszeli ülése után Mario Draghi elnök, aki emlékeztetett rá: az utóbbi napokban politikusok és intézmények bőségesen ellátták tanáccsal az európai jegybank vezetőit az árfolyamot, a kamatot és a likviditási helyzetet illetően.

Az ülést követő sajtóértekezlet alatt azonban az euró drámai erősödésnek indult, majd látványosan gyengült. Előbbi folyamatot az indította meg, hogy az EKB nem változtatott a kamaton és semmilyen egyéb gazdaságösztönző intézkedésre sem szánta el magát a rendkívül alacsony, 0,7 százalékos infláció ellenére sem. Utóbbira viszont alighanem az ad magyarázatot, hogy Draghi több kérdésre válaszolva megismételte: a kormányzótanácsot nagyon aggasztja az alacsony infláció, s ha ez a helyzet elhúzódik, annál magasabb lesz a deflációs kockázat, hogy a kétszázalékos célnál most lehorgonyzottnak vélt inflációs várakozások is mérséklődnek.

Így ez a májusi ülés a júniusi előkészítésének tekinthető, amikor a kormányzótanács kész cselekedni, megvárván azonban a jegybanki stáb új előrejelzését. S minthogy német képviselőknek beszámolót tartva Draghi lényegében kizárta annak eshetőségét, hogy az EKB nagyszabású, amerikai mintájú mennyiségi könnyítési programot hirdet meg. Így marad a kis lépések taktikája: azaz mérséklődhet a jelenleg 0,25 százalékos irányadó kamat, s talán a kereskedelmi bankok betéteit is megadóztatják, azaz negatív kamatot vetnek ki rájuk.

Az euró 2011 októbere óta nem volt olyan erős, mint mostanában, s a tájékoztató alatt a dollárkurzus alulról súrolta az 1,40-es szintet. De néhány perc alatt 1,39 alá esett. A Reuters felmérése szerint a piaci megfigyelők úgy gondolják, hogy az EKB 1,42-es árfolyamig nem avatkozik be. Az ülés után Draghi újfent leszögezte: nincs árfolyamcél, de az euró nyilvánvalóan túl erős inflációs szempontból.

Ám néhány napja Manuel Valls francia miniszterelnök sürgette az EKB-t, hogy tegyen valamit a versenyképességet rontó felértékelődés ellen – július óta az euró kilenc százalékkal erősödött a dollárral szemben –, s ígérte, Francois Hollande államfő a kérdést felveti uniós szinten az európai parlamenti választások után. A héten az OECD is kamatcsökkentésre és további egyéb monetáris lazításra szólította fel az EKB-t. Ezt kérte ki magának Draghi, aki e tekintetben bizton számíthat a német kormány támogatására, hiszen Berlin élesen elutasította a párizsi kormány felvetését.

Az euró árfolyamát persze nemcsak az EKB befolyásolja, hanem közvetve az amerikai társintézmény is, amelynek vezetője, Janet Yellen a most megtartott kongresszusi beszámolójában a rendkívül laza jegybanki politika fenntartását ígérte, ami jót tett a részvénypiacnak, de kevésbé az amerikai valutának.

Elemzők az ülés előtt már inkább arra számítottak, hogy az EKB vár júniusig. Az eurózónában ugyanis mintha javulna a gazdasági helyzet. A szolgáltatásokról és a kiskereskedelmi forgalom alakulásáról érkeztek bátorító hírek. A fellendülés érzékelhető, bár Draghi szerint így is gyenge az iram, s a geopolitikai feszültségek, különösen az ukrajnai válság kisugárzásai további súlyos kockázatokat hordozhatnak magukban. Kérdésekre válaszolva még megjegyezte: a pénzügyi válság nem volna ilyen súlyos Európában, ha mélyebb lett volna az integráció. A választások előtt kibontakozó vita hasznos, hiszen demokráciában élünk. De hangsúlyozta: a még nagyobb európai összefogás híveinek meggyőző érveket kellene felsorakoztatniuk, hogy mitől is lesz gyorsabb gazdasági növekedés, magasabb foglalkoztatás és nagyobb stabilitás.