Csapongó csütörtök vár Európára és Amerikára
Óvatossá vált szerdára az utóbbi hetekben amúgy rendkívül lelkes tőzsdei kereskedés. A befektetők eligazításra várnak, s csütörtökön talán több ismeretre tehetnek szert, hogy merre is halad az európai és az amerikai gazdaság, és milyen terveket szőnek a jegybankok. Az EKB csütörtökön tart ülést, Washingtonban pedig nagyjából Mario Draghi európai jegybankelnök sajtótájékoztatójával egy időben hozzák nyilvánosságra a harmadik negyedévi előzetes növekedési adatot.
Aztán pénteken kiderül, hány munkahely keletkezett októberben az Egyesült Államokban, s mekkora a munkanélküliségi ráta. A helyzet megítélését ugyanakkor megnehezíti, hogy az amerikai-német lehallgatási botrány árnyékában gazdaságpolitikai vita is kibontakozott: a washingtoni pénzügyminisztérium a német gazdaságban felgyülemlő folyó fizetési mérleg többletet is felelőssé teszi a világgazdaság lanyha bővüléséért, s véleményéhez a Nemzetközi Valutaalap is csatlakozott.
Az EKB-ra eleve nagy nyomás nehezedik, hogy mérsékelje az amúgy is történelmi mélyponton lévő, 0,5 százalékos irányadó kamatot, mert az infláció 0,7 százalékra lassult, vagyis alatta marad a kétszázalékos célnak. De ez csak egyik ok. A másik az, hogy az európai gazdaság erőtlen. Ezt támasztja alá az Európai Bizottság kedden közzétett előrejelzése is, amely a jövő évi növekedési prognózist 1,1 százalékra mérsékelte, a tavaszi 1,2-ről és az év eleji 1,4 százalékról. A romló kilátások magyarázatául szolgál Brüsszelben például az amerikai költségvetési vita elhúzódása, másrészt az eurózóna egyes tagországainak adósságcsökkentési erőfeszítése.
A növekedést akadályozó tényezők közé sorolta a minap az euró erejét is Fabrizio Saccomanni olasz pénzügyminiszter, aki a közös valuta gyengítése érdekében sürgette a kamatcsökkentést. Október második felében már kétéves csúcsra kapaszkodott fel az euró árfolyama a dollárral szemben, s bár az utóbbi napokban kissé lefelé ereszkedett, szerdán újra felfelé indult. A lényeg az, hogy két százalékkal izmosabb, mint az év elején volt. A megszólalás érdekessége, hogy Saccomanni korábban az olasz jegybankban Draghi helyettese volt.
Elemzők arra számítanak, hogy inkább decemberre érik meg a helyzet kamatcsökkentésre, s most elképzelhető, Draghi megint megpróbálkozik azzal, hogy olyan nyilatkozatot tegyen, amely esetleg gyengíti az eurót. Az EKB-nak alaposan értékelnie kell a körülményeket, hiszen közgazdász körökben egyre többen említik a defláció veszélyét. Igaz, Olli Rehn pénzügyi biztos kedden elutasította ezeket a felvetéseket, s azzal érvelt, hogy az áresés az alkalmazkodás és a javuló versenyképesség jele a bajban lévő eurózónabeli országokban. Ezt a nézetet képviseli egyébként például a Commerzbank is.
De az EKB-nak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a valutaövezet pénzügyi piaca töredezett, az üzleti kamatok alacsonyak Németországban és magasak például Olaszországban. Ráadásul a Fitch Ratings a napokban tette közzé tanulmányát, amely szerint a bankok – részben az EKB korábbi olcsó hitelei révén – egyre növelik állampapír-portfóliójukat és csökkentik kockázati kitettségüket a vállalati hitelezés terén. A szigorodó tőkekövetelmények és a jelenlegi szabályozás erre sarkallja őket. Ám erre mondta Jens Weidmann, a német Bundesbank elnöke, hogy így bizonyosan nem törhető meg a bankok és az államok finanszírozásának vészterhes kapcsolatrendszere, s persze nem indítható újra a hitelezés, gyengébb euróval és alacsonyabb kamattal sem.
Ám további kérdést vet fel David Marsh, a banki agytröszt OMFIF vezetője, aki nincs egyedül azzal a véleménnyel, hogy az euró túlzottan erős a valutaövezet perifériájának, miközben túlságosan gyenge az export vezérelte pályán sikeresen haladó, de kivitelét mind nagyobb részt az eurózónán kívül lebonyolító Németország számára.
Berlin stratégiája – éles német reakciókat kiváltva – amerikai bírálat céltáblájává vált. Miután Németország nem hajlandó a belső kereslet élénkítése révén mérsékelni a folyó fizetési mérlegében tartósnak bizonyuló nagy többletet, de a többi eurózóna tagországot is a folyó mérleg deficitjének apasztására kényszeríti, ezáltal – jelzi az IMF – az egész valutaövezetben az összevont GDP 3,3 százalékának megfelelő többlet jön létre, s marad fenn legalább 2015-ig. Ez viszont a világ más térségeit is nehéz helyzetbe hozza akkor, amikor globálisan mérsékelt a kereslet. Ezért panaszkodik Washington.
Európa meg azért, mert nem lehet kiszámítani, milyen eredményre jutnak az amerikai politikai erők a költségvetést illetően, s annak milyen hatása lesz a világra. Az adatok azonban arra utalnak, hogy a gazdaság növekedési üteme már a kormánybezárás előtt lassulni kezdett, miközben a leállás nem hagyott nagyon mély nyomokat. A héten már közzétett szolgáltatóipari index például váratlan megugrást jelzett.
A nemzeti össztermék (GDP) harmadik negyedévi alakulásáról holnap megjelenő adat ennek ellenére az elemzők szerint azt jelzi majd, hogy éves ütemben két százalékkal bővült a gazdaság a megelőző háromhavi 2,5 százalék után, s egyelőre a negyedik negyedévre is kétszázalékos az előrejelzés. Sőt, érdekes módon 2014-re is kétszázalékos ütemet vetített előre Jeffrey Lacker, a Fed richmondi tagintézményének elnöke. Ezzel persze azt is sugallta, hogy szükség van a jegybanki beavatkozás folytatására.
Hozzátette: azért vár ilyen szerény mértékű iramot, mert a gazdaságban új növekedési tényezők nem jelentek meg. A Fed vezetőinek előrejelzései ugyanakkor 2,9 és 3,1 százalék között mozognak. Lacker érvelését alátámaszthatja, hogy a második világháború utáni alacsony szintre estek vissza a közszféra beruházásai. A 3,6 százalékos szint elmarad az utóbbi évtizedek ötszázalékos átlagától, s kétségeket ébreszt a hosszabb távú növekedés megalapozottságát illetően.
Új növekedési tényezőt említ viszont elemezésében Ben Garber, a Moody's kutatója, aki úgy látja, hogy az amerikaiak hajlandóak újra hitelből vásárolni, s ez jövőre meglódíthatja a gazdaságot. A háztartások adóssága a jövedelem arányában 92 százalékra estek a 2009-es 114 százalékos csúcshoz képest. A fogyasztás élénkülése bőven ellensúlyozhatja a kormányzati kiadások visszafogását, bár 2014-ben a megszorítás enyhül, s csupán 0,5 százalékot vonhat le a növekedésből, ellentétben az idei 1,5 százalékkal. De ezt a nézetet is sokan vitatják, mondván, a háztartások eladósodottsága még nagyon magas, jóval meghaladja a 77 százalékos negyvenéves átlagot.
Fontos adalék lesz ehhez a vitához a pénteki foglalkoztatási adat. Az elemzői várakozás szerint 125 ezer munkahely keletkezett októberben a szeptemberi 148 ezer után, s a munkanélküliség 7,2 százalékról visszaemelkedik 7,3 százalékra.
A Fed érdemi javulást szeretne látni a gazdaságban, mielőtt hozzákezdene a mennyiségi lazításként ismert programjának szigorításához, vagyis mérsékelné az értékpapír-vásárlások havi 85 milliárd dolláros összegét. A nulla százalék közelébe levitt irányadó kamaton pedig nem módosít a jegybank, amíg a munkanélküliség 6,5 százalék felett van és az infláció nem éri el a 2,5 százalékot. Ezt a tételt Lacker mellett még három Fed-vezető ismételte meg a héten. Egyikük, James Bullard, a St. Louis-i elnök a laza feltételek fenntartását azzal is indokolta, hogy jelenleg az infláció üteme az Egyesült Államokban is jóval a kétszázalékos tűréshatár alatt van.
