A londoni gazdasági-politikai napilap értesülése szerint az EU-bizottság energiaügyi illetékesei aggodalmuknak adtak hangot,  hogy az ügylet alááshatja az egységes uniós energiapolitika  kialakítását célzó, éppen mostanában újjáéledő erőfeszítéseket.

A lap által név nélkül idézett egyik brüsszeli illetékes arról  panaszkodott, hogy "oly gyakran történik ilyesmi ... az EU-tagok  megállapodnak valamiben Brüsszelben, aztán hazamennek, és megkötik a  maguk üzleteit".

Veres János pénzügyminiszter azt mondta a Financial Timesnak,  hogy "ez a kereskedelmi tranzakció meglepetésként érte a magyar  kormányt". A miniszter szerint Magyarország felveti az ügyet az  orosz kormánynak, amint a Surgutneftegas további részletekkel  szolgál.Hozzátette: Magyarország bízik abban, hogy Oroszország továbbra  is megbízható üzleti partnerként viselkedik, és eleget tesz  szerződéses kötelezettségeinek.

A Surgutneftegasról a Financial Times azt írta, hogy Oroszország  nagyságra negyedik, "titkolódzó" olajtermelőjének tulajdonosi  háttere részvény-keresztbirtoklások bonyolult szövevénye, és a céget  Vlagyimir Bogdanov személyében Vlagyimir Putyin orosz kormányfő  egyik szoros szövetségese vezeti. Moszkvai elemzők ugyanakkor  megjegyzik: a Surgutneftegas "csendben építkezett" az utóbbi  évtizedben, és neve nem merült fel semmilyen olajtársasági  botránnyal kapcsolatban sem az elmúlt években.

A londoni napilapnak egy név nélkül idézett megfigyelő, "aki  ismeri a helyzetet", azt mondta: a Surgutneftegas nem akar  ellenséges átvételi kísérletet indítani (a Mol megszerzésére), és "a  belátható jövőben" nem kívánja részesedését "egy 30 százalékos  küszöbszint fölé" növelni.

Az illető szerint az orosz cég "csak egy széket akar az  asztalnál". Az ügylettel "új világ" tárult fel előttük: az európai  piac szereplőivé válnak, idézte forrását a Financial Times.

A lap szerint az 1,4 milliárd eurós vételár, amely a részesedés  jelenlegi piaci értékének több mint a kétszerese, találgatásokat  indított el arról, hogy a tranzakció egy "nagyobb kiterjedésű alku"  része lehet. Az elemzés kiemeli, hogy Oroszország igyekszik  erősíteni energiaipari kapcsolatait Ausztriával és Magyarországgal,  és támogatást próbál nyerni a Déli Áramlat nevű  gázvezeték-tervezetéhez, amely az EU által pártolt Nabucco rendszer  "riválisa". Orosz részről ugyanakkor már korábban jelezték, hogy a Nabuccót  nem tartják riválisnak.

Alekszandr Medvegyev, a Gazprom gázipari csoport  vezérigazgató-helyettese január elején, az orosz-ukrán gázvita  napjaiban, Londonban tartott sajtóértekezletén - az MTI kérdésére,  hogy a visszatérő ellátási fennakadások véleménye szerint nem  adnak-e újabb lendületet az orosz függés csökkentését célzó  Nabucco-beruházásának - azt mondta: a Nabucco-tervezetet a Gazprom  soha nem tekintette saját, Ukrajnát elkerülő tervezett  vezetékrendszerei versenytársának.

"Isten áldja a Nabuccót, ha találnak hozzá gázt is", de  Európának mindegyik vezetékrendszerre szüksége lesz, sőt, még az  Északi és a Déli Áramlat majdani belépésével is lesz "rés" az  európai kereslet (és a kínálat között), a jelenlegi gazdasági  visszaesés hatásainak figyelembe vételével is, mondta az orosz  földgázcég vezérigazgató-helyettese.

A Surgutneftegas Európába indul Magyarországon át

A Surgutneftegas története során első ízben vásárolt profiljába vágó  külföldi tulajdont, amikor megvette a két nagy európai  olajfinomítóval rendelkező magyar Mol 21,2 százalékát a piaci ár  kétszereséért, ám befolyása a cégnél korlátozott lesz, és  Magyarországon az orosz konszernt pusztán pénzügyi befektetőnek  tekintik, írta kedden a Kommerszant című orosz gazdasági lap.

A lap rámutatott, hogy a Surgutneftegas volt az egyetlen nagy orosz kőolajipari konszern, amely eddig nem terjeszkedett  külföldre. Vlagyimir Bogdanov vezérigazgató még egy éve is azt  mondta a lapnak, hogy európai feldolgozó üzemek vásárlásában nem lát  nagy jövedelemszerzési lehetőséget. De nem érdeklődött a konszern a  külföldi kitermelési lehetőségek iránt sem, hanem Kelet-Szibériára  összpontosított, és az új koncessziókon kívül csak a médiában és a  Rosszija bankban vásárolt részvényeket, írta a lap.

A Kommerszant egy szakértőt idézve az írta: a társaságnak  finomító kapacitásra van szüksége, mivel jelenleg évi 61,8 millió  tonna kőolajat hoz felszínre, a leningrádi területen lévő  finomítójában azonban csupán 22 millió tonnát dolgoz fel, és az új  felvásárlással a feldolgozás arányát 35 százalékról 40 százalékra  emelheti, ha a Mol finomítóinak kapacitásából a megvett pakett  arányának megfelelően valamivel több mint 20 százalékot lehet  számítani.

A szakértő úgy vélte, a vásárlás nem okozott jelentős  megterhelést az orosz konszernnek, mivel a tavalyi harmadik negyed   végén mintegy 15 milliárd dollárnyi készpénzzel illetve likvid  eszközzel rendelkezett, lévén az egyetlen az orosz kőolajipari cégek  közül, amely hosszú évek óta gyűjti a pénzt, és nem vett fel  hiteleket.

A Kommerszant idézte a kiadott közleményt, amely szerint a  Mol-rész megvásárlása fontos lépés a Surgutneftegas mint a  vertikálisan integrált vállalat megerősítésében és a fogyasztókhoz  való maximális közeledésben. Rámutat azonban, hogy a konszern  mindeddig sem Csehországba, sem Magyarországra nem szállít kőolajat,  ellentétben a TNK-BP-vel, a Tatnefttel, a Rusnefttel és a Lukoillal.  A Mol a szállítói struktúrán nem szándékozik változtatni, és a  Surgutneftegas és közte nincs stratégiai vagy munkakapcsolat, ezért  a közleményben foglalt szándékok nem világosak. A Mol vezetése azt  feltételezi, hogy az orosz konszern pénzügyi befektető, írta a  Kommerszant a Mol közleményére hivatkozva.

Rámutatott: az OMV az után adta el Mol-részvényeit, hogy  kudarcot vallott a Mol bekebelezésére irányuló kísérlete, mert a Mol  ellenállt, és az EU bizottságának is kifogásai voltak. Hétfőn az  EU-bizottság versenykérdésekben illetékes szóvivője úgy  nyilatkozott, hogy nem érkezett hozzájuk újabb megkeresés a Mol  megvásárlásával kapcsolatban, Veres János magyar pénzügyminiszter  pedig a Financial Times-nak azt mondta, hogy az üzlet meglepetés  volt a magyar kormány számára, amely most várja, hogy a  Surgutneftegas részletesebben kifejtse szándékait.

A Kommerszant emlékeztetett arra is, hogy a Mol 2006-ban maga  keresett védelmet az orosz konszerneknél az OMV ellenséges  felvásárlási szándéka ellen. "Tekintettel az akadályokra, amelyeket  Mol hozott létre az átvételi kísérlet kapcsán, éppen az  igazgatótanács támogatása lehetett volna a kulcstényező ahhoz, hogy  a Surgutneftegas a szinergiából adódó, legalább valamennyire  jelentős hatást elérjen, annál is inkább, mivel a Molban egyetlen  részvényes sem rendelkezhet többel a szavazatok 10 százalékánál,  függetlenül tulajdonrészétől, és így az orosz konszern befolyása a  Molra igencsak korlátozott lesz", írta a Kommerszant szakértőket idézve.